Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872
Veráncsics Antal élete I. és történelmi műnkéi. (Irodalom-történeti tanulmány.) I. Ha igaz az, hogy a történelem, melyet már a régiek az élet mesterének, az idők tanújának és az igazság fényének neveztek, valóban bir képző hatást gyakorolni a népek életére ; ha igaz, hogy a tudományág nemzeties iranyu művelése a nemzeti önismeret és önérzet ébresztésére a leghatékonyabb tényezőnek bizonyult be ; és végre ha igaz, hogy a múltnak kellő ismerete nélkül sem a jelent nem foghatjuk fel helyesen, sem a jövőre nem tájékozhatjuk magunkat biztosan : akkor az oly férfiak, kik nekünk azt a múltat megőrizték, annak emlékeit számunkra fentartották, kétségen kiviil nemcsak tiszteletünket, hanem hálánkat nagy mértékben kiérdemelték. Nemzeti életünknek alig van tanulságosabb kora, harczban, nyomorban és dicsőségben gazdagabb időszaka, mint volt a XVI-dik század. Akár a fő- és köznemességnek versengéseit, akár a vallás miatti gyűlölködést, akár az úgynevezett magyar és német párt egymás elleni harczait, akár a török pusztításait tekintjük, mindenütt csak romlást és szenvedést látunk, s önkénytelenül a költő szava jut eszünkbe, hogy akkor „megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ A baj okát egyik fél sem volt hajlandó önmagában keresni, hanem minde- nik csak ellenfelében. A felelősség terhét mindenik gondosan elhárította magától. A katholi- kusok a protestánsok „eretnekségét,“ a protestánsok viszont a katholikusok „bálványimádását,u a magyar a német párt-zsarnokságát, ez viszont a törökkel szövetkezett magyar párt konok- ságdt mondotta a romlás okául. Innét azon tünemény, hogy e mozgalmas korban aránylag igen sokan foglalkoztak koruk eseményeinek feljegyzésével ; de innét azon igen természetes körülmény is, hogy e korirók — mint bizonyos párthoz és felekezethez tartozó férfiak — a magok szempontjából, többé kevésbé részrehajlók voltak a dolgok megítélésében, úgy hogy csupán csak egynek előadása után nem volna tanácsos indulnunk. így például Szerémi György emlékiratából a főnemesek és protestánsok gyűlölete rí ki ; Zermegh János a kath. papság elleni indulatot tanúsít; Foryách Ferenczet sokan zsémbesnek és igazságtalannak tartják; becsi Jánost alázkodónak, aki az ő fejedelmének bűneit takargatja; Brutus Mihály nem független, mivel pénzen fogadott udvari iró ; Székely István és Bellái Gáspár eretnekpártolók stb. stb. — Mindezen külömböző Ítéletek lehetnek igazak, lehetnek alaptalanok ; de annyi bizonyos, hogy együtt véve hű képét tükröztetik vissza ama kornak, melyben az illető irók éltek és dolgoztak. A hány párt, annyi külömböző felfogás. 1 *
