Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1870
11 biblia volt. A munka szépen folyt, a bibliának már 12 ive készen állott, midőn társainak roszlelkü- sóge Gutenberget találmánya gyümölcsének élvezetétől megfosztotta. Fust és időközben vejévé lett Schöffer a titkot már bírták, nekik Gutenberg feleslegessé lett. Fust állítani kezdó, hogy a nyomtatás sokba kerül, és követelni kezdó befektetett pénzét és annak kamatait, mielőtt legkisebb hasznot húztak volna a nyomtatásból. A legszivtelenebb uzsorás módjára 2026 forintot követelt Gutenbergen, s midőn ez az összeget letenni nem tudta, a mainzi törvényszék által annak kifizetésére marasztatott. Lefoglalták nyomdáját, a bibliának eddigi nyomtatványát, s ő ismét, s már most hajlott korában, mindenétől megfosztva, magára hagyatva megfosztatott eddigi minden gondjainak és fáradozásának gyümölcsétől. A lelketlenek a biblia nyomtatását befejezték s abból nagy hasznot húztak. E bibliának 16 példánya maradt fen egész a mi korunkig s leginkább Angol- és Francziaországban vannak. Mainzban egy példány sincs, az utolsót Thionville franczia biztos, az első franczia forradalomban ellopta, s eladta Angolországban 4500 forinton. Gutenberg pedig még ekkor sem esett kétségbe, szövetkezett egy vagyonos és értelmes férfival, Humery tudorral egy uj nyomda felállítására, s habár sok fáradsággal, mert mindent saját kezével kellett készítenie, öt év alatt fölszerelte műhelyét, s 1460-ikban ebből került ki Gutenberg- nek első és egyedüli nyomdai müve egy latin nyelvtan és nyelvészeti szótár ezen cziin alatt : Joannis de Balbis de Janua, Summa quae vocatur Catholicon. Az 1465 évvel egy oly fordulat állott be Gutenberg életében, mely őt a könyvnyomtatástól elvonta. Nassaui választó fejedelem, Adolf kinevezte őt udvari lovagjává élethossziglani nyugdíjjal. Átköltözött Eltvillebe a választó fejedelem udvarába, de ott csak pár évig élt, mert már 1468. év február havában megszűnt élni. Tetemei Mainzban a családi sírboltba tétettek örök nyugalomra. Hézagosán maradt ugyan reánk e jeles férfiúnak életrajza, de a kevés is, mit róla tudunk, teljes mértékben képes részvétünket felkölteni. Az ő sorsa hasonló annyi sok felfedező és föltaláló sorsához, mely abban áll, hogy teljes életén át küzd találmányának, mely tisztán lebeg szemei előtt, életbeléptetésén, s midőn fáradozását már siker koronázná, mások szedik le munkásságának gyümölcseit, Még a feltalálás dicsőségét is elvitatták Schöffer fiai, s Gutenberg neve feledésbe ment, csak újabb kutatásoknak sikerült nevét az enyészettől megmenteni. A könyvnyomtatás maga rendkívüli sebességgel terjedt Európának minden miveltebb országaiban. Német-, Franczia- és Olaszország egymással vetekedtek díszesebb könyvek előállításában s valóban e mesterség, életének első századában, oly tökélyre vergődött, hogy alig hagyott valami kívánni valót hátra. Igen korán honosíttatott meg a könyvnyomtatás hazánban is. Már 1472-ben Geréb László budai prépost az országba hívta Hesz András nyomdászt, ki is Budán könyvnyomtató-mühelyt állított, melyből először a budai krónika került ki latin nyelven. Kikerült-e magyar könyv e nyomdából bizonytalan, s igy a legrégibb magyar nyomtatványnak a Sz. István jobb kezéről irt éneket kell tartanunk, mely Norimbergában 1484-ben nyomatott, s melynek első vers szaka igy hangzott: „0 descheoseeges zenth iob keez, mel’et magiar ohaitva neez, draaga genche neepunknec nag’ eoreome ziveunknec.“ Legélénkebben kezdtek a nyomdák működni a hitjavitás megindultával úgy külföldön, valamint hazánkban is. Csupán a protestánsok szolgálatában hazánkban 22 nyomda működött, ide nem értve azokat, melyek a katholikusok birtokában voltak; akkor még a nyomdáknak is felekezeti színezetük volt, íme rövid vázlatban története az emberi mivelődós hathatós tényezőinek, az irás, gyorsírás és nyomdászatnak. Általuk a tudomány, mely eleinte csak egyes kiváltságos osztályok kincse volt, mindig szélesebb körben terjedt s lassankint az összes emberiség birtokává lesz. Mihálfi József tanár. 2*
