Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867

kikből a felgymnasiumra Összesen 44-en, ezek is fölfelé osztályok szerint folytonosan fogyó számmal, jutottak, s kiket, több tárgyra nézve osztálykapcsolással, összesen 9 tanár tanított, (nagyobb részint ugyan szakképzett s annyival elismerésre méltóbb férfiak, mivel szellemileg h anyagilag kedvezőtlen viszonyok közt nem csüggedtek.) A már ekkor dicséretes tápdán és egy kis könyvrakáson kiviil mellékintézet- és gyűjteménynek még alig vala nyoma. Szarvasváros és a békési esperesség azonban a régebbi anyagi alapokat több mint megkétszerezvén, az egyházmegyei és iskolai tényezők tervszerű vállvetése mellett, úgy mindazáltal hogy tetemes, tán a döntő rész Haviárt illeté : nehány rövid év elforogtával a külsőleg is már rendezettebb és felszereltebb iskolaházban a 8 kombinálatlan osztályon s a folyvást növekvő tápdán kivül némi meglepetéssel észlelt a korábbi szemlélő egy szakértőleg berendezett, a gymnásiumi célhoz képest kielégítő természettudományi gyűjteményt, egy szintúgy rendezett és szemlátomást terjeszkedő könyvtárt, mely évenkint átlagosan m. e. 600 ftnyi vásárlással is gyarapittatik, két osztályú rajztanodát gy üjteménynyel, dalárdát, tanitóképezdét, felszerelt zenedét, egy előosztályt, gymnastikát, s emelt díjazás mellett működő 13—14 rendes tanár és több segédtanító alatt összesen az 500-hoz mindinkább közelgő s a felsőbb osztályokat már arányosan népesítő, az ország minden vidékéről egybesereglő, tanitványszámmal, holott a közelebbi 10 év alatt a kö- rösleg fekvő városokban (M.-Tur, Békés, B.-Csaba, Szentes) 4 jelentékeny középtanoda létesült vagy újra alakult. Es falakon belől rend és fegyelem, vallásos és vidoran munkás szellem. S ha a mostoha évek némely terveken pillanatnyi keresztvonást nem tesznek vala, úgy Szarvas már egy uj célszerű tanépületnek is örvendene, mely diszes hallgató- s tantermeivel magát a betekintőnek a tudomány és művészet csarnokául önként jellemezné.

A szeretettel rajzolt intézetképnek, mely H. lelkében élt, kupoláját egy akadémia vala képezendő, melyben az alföldi ifjúság bölcsészetet, theologiát, és jogot hallgathasson. Egyelőre az 1864-iki esp. gyűlésen a bölcsészet-tlieologiai első osztályt állíttató fel, úgyis, mint a ké- pezdei növendékek számára szükségelt befejező tanfolyamot. A tervezettek tovafejlesztését, mint már megjegyezém, megakasztották a sanyarú évek 1863—1866-ig, midőn az elinségesült termelő nép képtelen lön a szellem ügyeinek áldozni. — Azonban idők és viszonyok javulván, Haviár csak is időkérdésnek tekintette merészebb eszméinek is valósultát, remélve némely döntő szavú helybeli polgárok abbeli Ígéretében, hogy a várostól visszaigénylett és százezrekre rugó urbérkártéritési összeg nagyobb részben a város szellemi felemelésének alapjává téteten- dik. Időközben ömaga kidülvén, mint sok egyébben, úgy az iskola terén is az utódoknak van fóntartva, a végezetlent végezni, örökölvén az ügy intézésével együtt annak szeretetét is.

Általában erősen megvolt ő győződve, hogy népünk ei’ejének és jóllétének kifejtése csak a terjedő művelődés alapján eszközölhető biztosan. Azért a népnevelés ügye iránti szeretetét nemcsak abban tanúsította, hogy az egyház elemi iskoláinak szaporításában tevékeny részt vön, hogy a tanítói pálya s a tanítók iránt tisztelettel viseltetett, olyannyira, mikóp egyházának tanítói bizalommal és szeretettel ragaszkodva hozzája, ő benne valódi atyai barátot birtak; hanem tanúsítja, Szarvason egy részvényekre alapított virágzó leánynövelde is, mely leginkább az ő befolyásának köszöni léteiét. O vitte abban az igazgatói és tanvezéri tisztet, s a főiskola egyes tanárai által támogattatva, a női kedély fejlesztése, munkaszeretet, ügyesség s az ismeretek oly készlete, minő értelmes polgárnőktől igényelhető, volt az ő tudatosan kitűzött célja. — Egy célszerű óvodának megindítása körül szintén nem utolsó volt az ő buzgalma.

Késve jött ugyan, de nem maradt el az üdvösen ható szellemnek tágabb körökbeni méltányoltatása. A bányai kerület 1862-ben kerületi jegyzővé, a békési esperesség 1864-ben