Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867
9 „A ki énben nem hiszen, ha meghal is, él,“ ezt mondá az Ur, kiben Haviárunk nemcsak szóval, de élettel is hitt. Beszédei hatásosak valának nemcsak tartalmuk- és alakjuknál fogva, hanem mivel átérzett rajtuk a meggyőződés elevensége;. A bűnöst megtéríteni, a képmutatót leálcázni, a gyöngét fölemelni, a szomorodottat vigasztalni és az igazság mulasztja után epedőt épiteni : ez volt beszédeinek célja és gyakran eredménye. A közgyűlésekben éles átható Ítélete a legkülönbözőbb érdekeket is kiegyenlíteni s az elágazó véleményeket egyesíteni olyannyira tudta, hogy föllépései legtöbbnyire irányadók, gyakran döntők valának. Erezte egyházunk zilált állapotát s valamint Cato a hírhedt : Ego verő censeo.... szava, oly gyakran lön általa ismételve a szervező zsinat sürgős volta. A baráti köi'ökben nyílt és egyenes, vidám és kedélyes modora kívánatossá tették a vele való érintkezést. — Minden álságnak és ferdeségnek gyakran ingerült ostorozója, nemcsoda. ha ellenségeket is szerzett magának különösen azokban, akiknek útjában állott minden a közügyön élősködő önérdeket utáló jelleme, vagy akik gyöngeségökben kíméletet követeltek attól, ki a kötelesség és a közjó terén maga iránt volt legkíméletlenebb. Hogy a való érdemnek minden személyes lekötelezettség előzete vagy minden önös utószámitás nélkül mily őszinte tisztelője volt, jelezi azt abbeli buzgalma is, melyet főtisztelendő dr. Székács József superintendensünk hittudori oklevéllel 1865-nek elején történt meglepetése érdekében kifejtett, oly behatóan ecsetelvén egykori tanárához Haséhoz intézett kezdeményező levelében a főtisztelendő férfiúnak a tudomány és egyház körül szerzett bokros érdemeit, hogy a jénai egyetem eltért azon szabálytól, mely szerint általa csak ez egyetemnek egykori polgárai lennének ily oklevéllel koszorúzhatók. — Nem hajlott ő meg soha senki előtt külső tekinteteknél fogva, de akit egyszer jelesnek ismert, annak nálánál valódibb tisztelője, s hátmögötti támadók ellenében lovagiasabb védelmezője senki sem volt. Testület vagy egyes, ki ily férfiút, aki életének minden mozzanatában a legemberibb iránynak ada magán- és nyilvánlag kifejezést, megtisztel, önmagát tiszteli meg. Ezt cselekedte a békési nagytiszteletü esperesség, midőn Haviárnak f. évi május l*2-én B.-Csabán, nt. Horváth Sámuel szónoklása mellett, gyászünnepélyt rendezett; ezt cselekedte ugyanaz, midőn Haan Antal művész által olajba festeté a jelesnek életnagyságú képét s azt a szarvasi főiskola könyvtárában ifjaknak buzditóul, barátoknak emlékül felfüggeszteté; ezt cselekedte Tatay István igazgató azzal, hogy H. D. kőrajz által sokasitott arcképeinek árából nevére egy jutalom- alapitványt létesített a főiskolánál; ezt cselekszik a szarvasi egyház hívei, meghozván filléreiket, melyekből a nemesnek hamvai felett tömörebb siremlék emelkedjék, jelvényéül azon emléknek, mely a népszivében él. Tőlem pedig, ki benne apai barátot bírtam, fogadja az üdvözölt férfiú e porszemet, melyet jelen életrajzban határtalan hálám nyújt mesteremnek. Trsztyénszky Ferenc lelkész.
