Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867
8 először, 1867-ben másodszor választotta meg esperessé. Mennyi belhivatással, igazsággal s elnöki tapintattal vezérelte a nagy esperességet, arról tanúskodik az emelkedett egyháziasság, a testvéri egyetértésben lefolyt esp. gyűlések, s a vezér kidűlte fölötti bánat osztatlansága. Lássuk a derék alaknak még egypár nevezetes vonását. 0 a szellemi jóllétet magán és közélet terén célnak tudta ugyan; de mélyen érezte, bogy egyesnél mint egész község- és nemzetnél a szellem önálló, független csak a kellőleg kifejtett anyagi jóllét alapján lehet. Saját önnállóságra törekvő lelke még árnyékát sem törte a szolgai függésnek, s miután gyakran tapasztalta az életben, bogy semmi sem kényszeríti az embereket annyira mások kegyétől és szeszélyétől függővé tenni nézetüket s akaratukat, mint az anyagi viszonyok rendezetlensége : a vagyont mint egyik eszközét az önállóságnak, becsülte. Takarékossága által eszközölheté, hogy 27y2 évre terjedő hivataloskodás után hátra maradt családját az anyagi Ínségtől, sok pap özvegy- és árvának eme végzetétül, megmenté. De ezek s hasonló árvák számára még az egyház nagylelkűségét sem találta egészen illőnek igénybe venni. Azért ő a mondottakról együtt- leg gondoskodni s a mellett egyházát a nyugdíjazás terhétől kímélni óhajtva, alapította ott az egyházi tisztviselők takarék-magtárát. A presbyterium belátva a nemes indokot s a tervezet célszerűségét, egyszersmindenkorra tőkéül 200 köböl búzát szavazott meg; a részvényes papok és tanítók részéről pedig 5 évre évenkinti öt-öt köböl köteleztetett, mely összeg folytonos kölcsönadás által annyira gyarapult, hogy özvegye s árvái a magtár négy évi fenállása után, évi 20 köbölben részesülnek, édes emlényül az apára, kinek az ég megadá azt az örömöt is élnie, hogy családjának telket és tisztes hajlékot szerzett, hol az megvonuljon díszes függetlenségben. Az 1863-ik évi aszály, mely neki a nép sorsán tépelődő atyának, borús perceket okozott, megérleltette egy régebben fogamzott gondolatát, városi takarékpénztár fölállítása iránt; mert látta, hogy a nép véres verejtékének gyümölcse, nem lévén azt hol hasznosan elhelyeznie, elvész, s a sanyaráság napjai készületlen találván őt, sok évi fáradalmait meghiúsítják. Az alapitótársulat a kezdeményzőt választó elnökké; de ő nem látható meg a rósz idők szün- tével épen e napokban végleg megalakult hasznos intézetet. Szarvasnak, továbbá, mondhatni életere az egyesült hármas Körös, melynek keleti partján a város áll, s ez életeret még 1856-ban a kormány elhatározta innét elszabályozni. H. volt a hű népbarátok egyike, akik e csapást különféle téren tett felszólamlások utján elhárították; s a mellett, a nép nem csekély részének téves felfogásával és viszás aggályaival szemközt ő volt egyik leghatályosabb szószólója a M.-Túrról Szarvasra építendő szárnyvasút- nak, mely a várost a világforgalommal a vizutnál nagyobb mérvben kapcsolandja; s melyhez tudvalevőleg Trefort xigost ur már kinyerte a felsőbb engedélyt. A ki népének javát igy minden viszonyokban védni és előmozdítani törekedett : annak bizonyára megérdemlett jutalma volt, a nép által viszont szerettetve tudnia magát. A gyász általános volta, mellyel a meggyőződés hatalmas szónokának és a valódi népatyának maradványait a nép ezrei sírba kísérték, tanúskodott a fájlalt nagy hiányról, mely Szarvason az egyházi, községi, tanodái és társasági élet minden viszonyaiban a gyászeset által hitetett. Az 1867-ik évi november 5-ike ragadta el azúrnak fölkent szolgáját kedveseinek köréből. Érdemeit az ifjúkori barát s a főesperesi hivatalban! utód Szeberényi Gusztávnak fájdalomtól reszkető ékes szavai, úgyszintén tisztelője Győry Vilmosnak megragadó szónoklata rögtönözve ecsetlék, de szónál hangosabban beszéltek a veszteség nagyságáról az ezerek könnyei s a tanodáról lengő gyászlobogó.
