Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867
G 1855- ben, midőn a nyíregyháziak meghívását megköszönte volt, a szarvasi nagy egyház kebelébe távozott, hogy utódjává legyen az építő hatásáért Szarvason örökéletű Placsko Istvánnak. Ez idővel nyílik meg Haviár működésének fénykora. A szélesbiilt körben amint a különféle irány és érdek egyesítését lelke átértette és felkarolta, úgy erélye és tapintata sikert aratott. 1856- ban okt. 6-án, a B.-Csabán tartott esp. gyűlésen a főiskola tanácselnökévé választatott. S ha eddig mint egyházának buzgó lelkésze, bölcs a tanácsban, szilárd a küzdelemben, hatalmas a szónoklatban, szeplőtlen a jellemben, tiszteltetett : mint tanférfiú ily nagy intézetnek élén önszelleme világosságát városának és megyéjének határain tálárasztva, az egyházegyetem és a haza méltánylatát érdemelte. A békési egyházmegyétől nyert küldetésének legbensőbb osztályosával, T. I. igazgatóval, megragadó a főiskola újjá és nagygyá szervezésének művét, hogy ez intézet necsak a vidék szükségeit elégítse ki, hanem majdan az evangyelmi protestantismusnak és a magyar nemzetnek az alföld síkjain egyik elsőrendű szellemképzési központjává izmosodjék. Az ötvenes évek derekán a politikai időviszonyok, különösen a békési területen, magával a nyomással voltak termékenyítők ez irányban; mert, ha az absolut hatalom a középtanodák külfóldies arányokban! kifejtését autonom testületeinkre felparancsolta, úgy ezek viszont, ahol egy kis öntudatosság létezett, magát eme hatalmi kényszert ragadák meg, a Bach-féle germanizálási eszme és rendszer ellen nemzeties irányú intézetszervezéssel biztosítani a megtámadott nemzeti létet, karöltve a szintén halálra szánt, de azért meg nem halt autonómiával. E tekintetben Haviár Szarvasnak s a többi békési nagy egyházaknak áldozási készségét néhai Placsko I. buzgalma által mór előkészitettnek, s az önzetlen, derék, hazafias Horváth Sámuel esperesnek tűzlelke által, mely szent ügyért mozgatni ért, folyton gerjesztettnek találta. Ily téren immár, amit csak szélesebb és mélyebb tudomány összekötve világtapasztalattal, amit csak eszmék és viszonyok sebes tiszta felfogása párosulva gyakorlati szellemmel, mely nemcsak a célt, hanem a kellő eszközöket is kipillantja, nemcsak a teendők összegét, hanem időszerinti egymásutánját is kellőleg eltalálja, s azon felül mindig a csillogás nélküli, de valósítható és hasznos eszméknek elsőbbséget ad elméleti utópiák fölött, — a mit csak továbbá egy kedélyre, jellemre és értelemre hatalmas egyéniség a barátság és társalgás terén, amit szeretett lelkész és szónok tekintélye egy majdnem 20,000 léleknyi, túlnyomókig jómódú szorgalmas népnél, amit közbecsültetés az egyházegyetem klizdhomokán, amit kimerülhetlen türelem és munkásság, mely az emberiség és e haza ifjúsága iránti szeretetből táplálkozik, amit mindezen személyes és hivatalos tulajdon összevéve egy felkarolt eszme valósítására tényezni bir : mindazt évek során át Haviár mérlegbe veté az iskolaférfiak tanácskozmányaiban, oltárnál és tűzhelyeknél, községi, egyházmegyei, kerületi és egyetemi gyűléseken : teremteni a főiskola nagyobbsze- rü kifejtéséhez anyagi és szellemi alapokat s eszközöket, oszlatni, hol kelle, a tényezők közti viszályt, személyes és dologi akadályokat a fejlődés tervszerű menete elől eltakarítani, síkra szállani az intézet hatalmilag tagadott nyilvánjoga mellett, megküzdeni az intézet ellen áskáló- dókkal, elfoszlatni az öröklött balitéleteket. melyek az intézet és átalában az alföld közmüvelési hivatása ellenében közel távol léteztek. Az eszmék életrevalóságát s az alkalmazásba vett erők és eszközök célszerűségét igazolta a rövid 3—-4 év alatt feltűnt intézeti eredvény viszonylagos nagysága. Aki még az 1854/5-iki tanév végeztével a szarvasi főtanodába tekintett: az itt oly épületben, mely udvara s egyéb helyiségei rendezetlen és csinositatlan alakjával a humánus művelési célt legkevésbé jelvényezte, és 8, kezdetleges szereletü, tanteremben 200 tanulót lelt,
