Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
9 akarván gyengének látszani. Az állam pedig minden módon segíti az ily tanulságos kirándulásokat, részint az által, hogy vasúti és gözhajóhivatalok külön vonatokkal szolgálnak, részint pedig, hogy bizonyos összeg pénzt utalványoz a főiskola ily céljainak előmozdítására. így például Bernben évenkint ,9000 frankot fordítanak a közkirándulásokra, mely összeg a tanári kar belátása szerint osztatik fel egyes osztályok között. Az ily utazások rendesen nyári hónapokban történnek s tartanak két-három hétig. Hogy pedig az valóságos jótéteménynek tartassák, az iskolai törvény kimondja, miszerint a kirándulásokban csak oly növendék vehet részt, ki szorgalom és példás magaviselet által arra érdemessé teszi magát. Kinek bizonyítványában, akár erkölcsi, akár tanulmányi rovatban csak „alig kielégítő“ jegye van, az a kirándulások élvézetéböl kizáratik, valamint az is, ki valamely kihágás által megbélyegezte magát. Ily eszközöket használnak Svájcban a szorgalom emelésére és a tudományok megked- veltetésére. — Szándékosan nem teszek itt párhuzamot az ottani és a mi viszonyaink között; nem tartozik feladatomhoz részletesen szólni a svájci tanodák beléletéröl, nem említem azt, hogy minő alapítványokkal bírnak, minő museumaik, gyűjteményeik vannak stb. Feladatom csak az volt, hogy röviden és egysemen előadjam azon tapasztalataimat, miket a svájci tanügy körül egy rövidke kirándulás alkalmával szereztem, hogy az itt közlött adatok nyomán a t. olvasó párhuzamot vonhasson azon és a mi intézményeink között, s e párvonal folytán gondolkodjék és Ítéljen azok felett. Azonban érzem, hogy ezen itt csak töredékekben összeállított adatok sokkal csekélyebb és halványabb vonásokkal vázolnak, semhogy világos képét adhatnák a svájci, sok részben jeles intézeteknek. Szabadjon e tekintetben szives elnézésre számolni, s azon óhajtásommal zárni be közleményeimet: vajha a nemzetek sorsát intéző Isten oda vezérelné szegény hazánkat, hogy, kibontakozva a lét és nemlét föllötti gyötrelmes harcból, egyszer valahára a tanügyre is országos gond fordittathassék; és hogy névszerint hazai protestáns intézeteink elhagyatott, vergődő szegénysége, melyet nem szégyenlünk, mert sebeit a függetlenség tisztessége takarja —■ államilag, segélyzés helyett súlyos adóval ne rovatnék meg. Odáig is azonban crescat sub pondere palma! Zsilinszky Mihály. 2
