Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
7 Lehct-e ily óraszám mellett, liol napjára majdnem hét óra esik, frisseséget, rugékony- ságot, kedvet követelni a tanulótól? Bizonyosan nem. Es pedig azért nem, mert Humbold Sándorral szólva, valamint a test, úgy a lélek is megcsömörlik a sok eledeltől. Az ifjú erőt annál inkább kell kímélni, minél nagyobb kedvvel és buzgalommal adja magát a tanulásnak. Nem kellene feledni, hogy az észnek, mint a kardnak, hogy liasznavehetö legyen, nem csak élre, hanem szilárdságra is van szüksége, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengit is. Az órák és tantárgyak száma egész a középosztályokig növekedhetik; ott az ifjú befogadó erejét is inkább lehet igénybe venni; de már a legfelsőbb osztályokban nem célszerű az órák szaporítása, ott inkább a reprodukáló erő fejlesztendő, hogy a tanuló gondolatait írásban és szóval, iskolában és azon kívül, ügyesen és helyesen tanulja kifejezni. Kell, hogy bírjon különféle olvasmányokkal, szóval: kell, hogy valósággal s minden tekintetben előkészüljön az egyetemre, hol az órák sokasága minden öncselekvöségnek és tudományosságnak halála. — Mindamellett ne feledjük, hogy a gymnasium még a vezetve-tanulás intézete, s ki itt sokat épit a tanítványok öntanulására, sokat csalódik; s azért a túlkevés óraszámnak sem kívánunk szószólói lenni, mint melynek veszedelmes következései hivalkodás, felületes, cél- s irány nélküli kapkodás, önhittség stb. Aztán túlkevés óra mellett otthoni leckék túlmértékével többször terheltetctt meg az ifjúság, mint számos, de legalább tárgyban s időben határozott mennyiségű iskolai órákkal, ha ezekben a tanítás fejlesztve foglalkoztató és eléggé változatos. Legyen megtartva itt is az arany középút; az ügyes tanár bizonyosan azon lesz, hogy a tanulónak mind lelki, mind testi ru- gékonysága megöriztessék, s a mellett mégis mindkettő hasznosan foglalkoztassák. Hogy a fentebb leirt tanrendszer mellett mily eredményt képesek felmutatni, s hogy a tanulóság jellemi és értelmi tekintetben áll-e, s mennyire feljebb a mi tanulóinknál, arról biztos ítéletet mondanom lehetetlen. Ottmulatásom ideje sokkal rövidebb volt, semhogy a nevezett gyra- nasiumok beléletével, s a tanulóság szellemével tökéletesen megismerkedhettem volna; de a menynyire vidor eleven külsőből, szerény illedelmes viseletből ítélni lehet, csak is kedvező következtetésre érezhetők hajlamot. Legtöbbet mulattam a zürichi és berni tanodákban, mely utóbbinak derék igazgatója Dr. Immer, sok érdekeset beszélt iskolai beléletükröl, jelesül a fegyelmi mint fékező, s a jutalmazási — mint ösztönző eljárásukról; az elsőnél figyelmet érdemel a szigor, másiknál a gyöngéd emelés, ápolás. A fegyelmi eljárásokról szólva örömmel vallá be, hogy ifjúságukban, már a házi nevelés folytán megvan a törvények iránti kellő tisztelet. Az ifjú, ki az iskolai törvényt bármi tekintetben áthágta, s kire annak értelmében büntetés mondatott ki, a megszabott fenyítéknek a legnagyobb készséggel veti magát alá, mert a törvény, mely sújtja, előtte szent. A tanár nem úgy tűnik fel, mint valami zsarnok, ki ok nélkül vagy csekély ok miatt szeszélyesen és túlságos szigorral sújtja; hanem mint szigorú atya, ki a törvényszabta büntetést csak szükségből, alkalmazza. Külömben is a csekély népességű osztályokban könnyen kezelhető a fegyelem, üramulasztás nagy ritkaságok közé tartozik, annál inkább, mivel ennek igazolása sok nehézséggel jár. Erre nézve az iskolai törvény igy szól: Egy napi órafölmentést adhat az illető tanár, több napra terjedő engedélyt már csak az osztálynok és igazgató egyetértésével. Előre nem látható, s több napra terjedő óramulasztást tartozik minden tanuló azon tanárnál, kinek óráját mulasztá, Írásban és pedig megállható okokkal igazolni. Betegség esetén a szülék vagy azok helyettesei teszik azt. Ha igazolatlan mulasztás egy hónap alatt háromszor fordul elő, úgy a szülék vagy azok helyettesei szigorúbb házi felügyeletre intetnek; s ha a nevezett mulasztások ennek dacára is előfordulnának, úgy az olyan tanuló, osztálytanára panasza folytán, az iskolai tanács elé terjesztetik kirekesztés végett. Kisebb vétségek, melyek hanyagság, pajkosság s vigyázatlanságból erednek, szintén sujtatnak; ezeknek megszüntetésére minden szokottabb fegyelmi eljárás használtaik, — csak egy nem, t. i. a kényszcrdolgozat általi büntetés. A tanulást magát soha nem szabad büntetési eszközzé tenni, mert az által a tanítás célja veszélyeztetik.
