Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
Naplótöredékek cgy-két svájci gymnasiumról. I. Tanuljuk ismerni a külföld tanrendszereit, hogy azokból azt, a mi nálunk célszerű, átvéve, nemzeti művelődésünket a kor uralkodó eszméivel, a világ eivilisatioval öszhangba hozhassuk. (ír. Lázár Kálmán. Azon örvendetes tény, liogy hazai tanügyünk érdekében már legtekintélyesebb lapjaink is gyakrabban szólalnak fel, s hogy a nemzeti mivelödés előmozdítása céljából kész törvényjavaslatok is hozatnak szőnyegre, világos tanúbizonysága annak, hogy a tanügy, mint nemzeti létünk legfőbb tényezője, országos figyelem tárgya kezd lenni. A gondolkodók megegyeznek abban, hogy tanügyünket gyökeres reformok által emelni kell; csak a javítás módjaira nézve térnek el a vélemények egymástól. Némelyek a múlt évtizedben követett „Entwurf“ hiányait mutogatva, abban találják a ja vitás fő és legbiztosabb módját, ha visszatérnénk a 49 előtti tanrendszerekhez ; fitymáló phrasisokban beszélnek a külföldről, mintha bizony a müveit nyűgöt hozzánk küldené gyermekeit magasabb kiképeztetés végett. Mások ismét ellenkezőleg a külföld virágzó iskoláira mutatnak, mondván: ime nekünk is oly intézeteket kellene behoznunk, nekünk is oly tanrendszert kellene követnünk! Csekély nézetem szerint mind a két nézet helytelen és túlzott; mert, valamint a régibb hazai tanrendszerek, a fejlődés örök törvényeinél fogva, jelen időben ki nem elégitök; úgy más részről az idegennek majmolása vagy egyszerű átültetése sem vezetne célra. A mily nagyon külömbözik hazánk természeti fekvésére, társadalmi szokásaira, nyelvére és irodalmára nézve minden egyéb!) országoktól: olyannyira külömbözni fog a mi viszonyainknak teljesen megfelelő tanrendszer is minden idegen rendszerektől. Vak utánzás — mondja a derék Wiese — a nevelés terén ép oly veszedelmes, mint a politikában. S mihelyt beismerjük, hogy például az angol, francia, német nevelészet és tanrendszer jelességének előfeltételei kisebb nagyobb mértékben azon nemzetek nyilvános életében, politikai helyzetében s történeti fejlődésében gyökereznek; úgy utánzásukról, vagy rendszerük átültetéséről szó sem lehet, mert a lehetetlenség önként előáll. Igen helyesen jegyzi meg egy jeles hazánkfia,midőn e tárgyat illetőleg igy szól: „Reformálni akarva tanügyünket, kell, hogy mindenek előtt ismerni tanuljuk magát társadalmunkat, politikai életünket, nemzetünk igényeit, hivatását, jelenlegi művelődési fokát, hajlamait, gyöngéit, elöitéleteit; s ezekből kiindulva akként szervezni iskoláinkat, hogy a közszükségnek megfeleljenek, gyakorlatiak legyenek, élni és dolgozni tanítsanak, előítéleteinket kiirtsák, s igy elébb hazafiaknak s annyiban világpolgároknak neveljék, mennyiben a civilisA.lt világ szükséges részévé emeli nemzetünket, közművelődésünk helyes irányú fejlesztése által.“ —Kell, hogy a nemzetijellemet, vagy nemzeti typust, mely mintegy önmagától, a nép életéből fejük ki, mindig szem előtt tartsuk. De másrészről nem szabad felednünk, hogy hazánk az európai államoknak ezredéves társa, s mint ilyennek műveltség tekintetében sem szabad azoktól elmaradnia. Kell, hogy el ne zárkózzunk a nagy világtól, hanem — különösen most, midőn tanügyünk gyökeres reformoknak néz elébe — hazánk határain kívül is kitekintsünk, s más müveit nemzetek tanügyét figyelemmel kisérve s magunkéin
