Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
8 sebb tanárok leckéin, úgynevezett hospitatiók, részvétel az iskola értekezleteiben; felvigyázás k ü 1 ö n ö s feliig y e 1 e tét szükségló' egyes tanítványokra. A képezdék rendes tagjai évenkinti szorgalomdíjakban részesülnek; igazgatóik jutalmaztatnak. Minden kép ez délekéi válogatott, sajátságos külön céljaiknak megfelelő, köny vtá racskák vannak egybekapcsolva. A tanügyminiszterhez pedig évenkint jelentés terjesztendő fel a képezdék állapotáról, a képzendékek írott munkálatai közlése mellett. — Azonban mindezt, (miből még csak az alpha sincs meg minálunk,) nem elégli még a porosz tanügyi előadó. A nevelőképezdék számát és kiterjedését nem találja arányban levőnek tényleg létező és naponkint szaporodó szükségével a képzett tanároknak. Ügyelni kell — úgymond — arra, nehogy azon fiatal férfiak, kik annakelőtte kire- kesztőleg tudományos készülésükkel foglalkoztak, de kikben még a tanárérzék és hivatásuk nagy horderejének öntudata felköltve ninc.s, már is a tanári hivatal egész sulyjával terheltessenek előbb, semmint léptenként bevezettetnének a tanári hivatalba, és annak kellékeiről minden irányban tájékozhatnák magukat. Nem mindnyája már természettől annyira tanképes, hogy a segédlő utbaigazitás és tapasztaltabb tanárok folytonos tanácslása nélkül ellehetne. Más részről az a tespedés (stagnatio) sem hagyható helyben, hogy a kezdő tanár minden esetben azon eljárást utánozza és reprodukálja, mely szerint egykor a gymnasiumban őt tanították tanárai. Ily előzmények után képesbek leszünk méltánylani azokat, mik a gyakorló vagy próbaévnek részint szükségére, részint feladatára nézve legitt előadatnak. Már, úgymond dr. W., az 1826-iki körrendeletnek, mely által a tanári hivatal jelöltjei számára p r ó b aé v igény ehetett, nem más vezéreszme szolgál alapul, mint azokat tapasztaltabb tanárok tanítása és élő példája által elvezérelni hivatásuk körébe. E végett a tanárjelöltek leginkább oly intézetekhez utaltattak, melyekben az igazgató a tanári testülettel együtt képesek jól rendezett legyelem és a különböző szakokban jó tan módszer szemlélését nyújtani, egyúttal célszerű utasításokkal szolgálni a tanárjelöltek kezdő leckekisérletihez. Az ilyen próbaév sikeres volta lényegesen az igazgató személyiségétől, valamint hajlamától s képességétől is arra, hogy résztvevő figyelemmel és odaadással kisérje a tanárjelöltet első lecke-kisérle- tein, vala feltételezve. 1855 óta azon terv szerint járnak el, hogy egyes, didaktikai működésük által különösen kipróbált tanár mellé ifjak, kik a vizsgánál a tanárképesség kielégitű bizonyságát adák, oly végből állíttatnak, hogy tőle részletesb útmutatást nyerjenek. Egy veterán mellé egyszerre legfölebb három ily újonc adatik. Itt általában azon eljárás követ- tetik, hogy a tanárjelöltek több hetekig látogatják a tanár leckéit, ki nekik előképül szolgáljon; később ugyanennek jelenlétében magok tesznek kísérleteket a tanításban különböző osztályokban. A tanidőn kivíil pedig metliodusra s egyéb praktikus tárgyakra vonatkozó eszmecserék által gerjesztetnek s gyakoroltatnak. E tárgyak lehetnek vagy szabadon fölgördítettek vagy a napi tanórákhoz kapcsolódók. A jelöltek, gyakornokságuk tartamára, vagy az intézet pénztárából vagy az államtól nyernek segélyt szükségeik födözésére, az irányzótanárok pedig e cim alatt külön jutalmat.*) *) Hálában a maga idejében különösen a neveléstani irodalom és gyakorlat mezején ismert nevű N i e m e y e r A. H. tervezte, az igazgatására bízott Franke alapítványaiban a paedagogikai képezdé- vel növendék iskolát jövendőbeli tanárok számára (ißflanjfdjuie fur Center) összekötni, hogy a sok segédtanítónak a Franckeanumban cél- és tervszerűbb kiképezést nyújthasson. Az oly képezdetagok (korosb akadémikusok) azután, kik már tényleg behatnak a köznevelés kerekeibe, úgy maguk azon igazgatók és tanárok, kik azokat vezénylik, tanácsaikkal s útmutatásaikkal támogatják, mint már érintve volt, különös állami stipendiumokat, különös díjjutalékokat húznak. Ki volna merész, ezt pazarlásnak nevezni? A szigorúbb ház- tartásu államok egyike — a porosz jól tudja, hogy, a mi igy anyagilag vesztegetésnek látszhatik, gazdagon megtérül neki a szellemi tőkékben, melyeket ez által a köznevelés terén nyer.
