Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864

Adományok a főiskolára s kiosztott iskolai jótétek.

I) Adományok a főiskolára.

Dacára a pénz tekintetében igen sanyarú időknek, tavalyi értesitőnk megjelenése óta megint módunkban áll, a kegyelet és bála eme rovatéban, oly adományi^ételeket följegyezni, melyek tiszteletre méltókép tanúskodnak az eszmékért áldozni értő szellemnek folyton eleven voltáról, mellyel immár testületek s egyesek e főiskola anyagi, s közvetve szellemi ügyét fölkarolva tartják.

Még az elmúlt nyáron Szarvas város buzgó községe indíttatva érezte magát az l85G-ban tett nagyobbszerii alapítványához újabban 3500 ftnyi tőkét csatolni; hasonlóan ugyanakkor egyes itteni alapitók az ö eredeti tanszékalapitványukat 26G6 ft. 66 krnyi újabb tőkével kegyeskedtek öregbíteni.

Továbbá néhai Töl t é s sy Sámuel ur, egykor szarvasi lakos, ki elmúlt évben Budán meghalálozott, végrendeletileg kegyesen megemlékezvén főiskolánkról, ennek 500 frtnyi alapítványt oly rendeléssel hagyott, hogy a főiskola autonom-magyar jellegének kikötése mellett, a mondott tőke kamatjaiból évenkint egy VII, vagy VILI. osztálybeli szegényebb sorsú tanulónknak, ki erkölcsben, tudományban s névszerint magyar irályban is kitűnik, 30 ftnyi stipendium osztassák B ey s c h 1 a g - Tö 1 té s sy - Sám u el-díj cím alatt. A tiszta forró hálaérzet, mely az idők szakadatlan hosszú folyamában az e díjjal segélyzendő ifjak lánglelkéböl önkénytelenül fakadni fog, maga lesz a legméltóbb áldozat— a szellem irányában, ki sirontúl sem szűnik gyámolitójuk és serkentőjük lenni jóra, szépre, igazra, — egyszersmind példaadójuk az elvhííségbcn.

Debreczeni Endre, nyolc éven által jó reményű nevendéke főiskolánknak, ettől minap, az érettségi bizonyítvány átvételekor, búcsúzván „a szivben élő hála némi ködjeiéül“ 50 forintot ada át egy általunk megjelelendő iskolai célra.*) Ez adományt illő cím alatt szintén alapítványaink sorába igtatjuk, s kamatját**) minden tanév végével a Vl-ik osztály azon nevendékének fogjuk jutalmul adni, ki, nyelvtani szabatosság s gondol- kodástanilag helyes rendezés mellett, legtartalmasabban irályoz.

Egyéb adományok, melyek az alumneumra történtek, s melyekkel a könyvtár, s különféle muzéumi g y ü j t eményei n k szaporittattak, már föntebb a táp- dáról s a gyűjteményekről szóló kimutatásokban köszönettel fölsorolvák. Hálásan jegyezzük még föl a következőket :

Néhai Nagy Gábor, herceg Eszterliázynak nyugalm. titkára, mint 1810—11- beli tanítványa a m. herényi gymnásiumn ak, végrendeletileg 1862-ben 20 ftot hagyott főiskolai pénztárunk részére, melyhez is a mondott összeg még e tanév előtt t. Dr. Nagy Károly ur által beküldetett.

Nagyságos Tomcsányi Károly ur egy versezetet, mely nagyobb tanulóink egyikétől készíttetve, a címzett pártfogó urnái figyelemben s méltánylatban részesült, a további szorgalom buzdításául 1 napoleon-aranynyal tüntetett ki.

*) „Csekély összeg, (úgymond) de ezt mint enyimet adom; mert én ezt ily szándékkal havi pénzeimből takarítottam meg.“

**) Egy aranyig terjedő kiegészítés mellett.

VII.

6