Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864

21

megfelelő intézeteken s nyerjenek további, túl nyo mólag gyakorlati készülhetésük végett; a második vizsgálat pedig lenne a végleges tanár vizsga, mely képességi oklevél kinyerésére szolgáljon.

I. Első vagy tanárjelölt! vizsgálat.

Ennek feladata: meggyőződni, ha a vizsgálandók az előkésziilési programúiban áta- lános és szakszerint megjelölt tárgyakba és gyakorlatokba kiil- és belterjileg a kellő fokig beavat vák-e?

A vizsgáló bizottság tehát mindenek előtt ily vizsgálathoz bocsáttatásra következő okiratokat igényel: érettségi bizonyítvány, kiadva valamely hazai ev. autonom főgymnasium- tól; bizonyítvány a lyceumi pályáról, s a vele kapcsolatos gyakorlatokról; bizonyítvány a külakademián töltött évről, illetőleg évekről; végre autobiographia, melyet a vizsgálandók mindannyian, még pedig, a mathem. és természettudományi szakbeliek kivételével, latinul szerkesztve, terjesztendnek a többi okiratokkal együtt a bizottság elnökéhez a levélben, hol vizsgálatra jelentkeznek.

A vizsgálat maga tárgyra nézve a föntebb vázlott előképzési programúinak ineg- felelőleg, két részből állana: t. i. át aláno s ból, mely szakkülönbség nélkül minden vizsgá- landóra kiterjed, (ennek tárgyait lásd föntebb A. I.) és szak szerintiből, mely tárgyaira nézve a 3-féle szakcsoportozatnak (lásd föntebb A. II. 1. 2. 3.) csak egyikére szorítkoznék.

Formáira nézve a vizsgálat, mindakét részében, 3-féle: u. ni. 1) szóbeli 2) írásbeli 3) próbale ekei. A szóbelinek mibenlétéről az előzményeknél fogva, szükségtelen szót pazarlani. Az Írásbeli a vizsgálókra nézve meggyőzővé, a vizsgálandókra nézve nagy érdekűvé, s az előkésziilési programmal szerencsésen összevágóvá igy fogna tétetni: a pályavégzett egyének e cim alatt, legalább pár héttel a szóbeli előtt, mutassák föl az általuk lyceumon és külakademián tanulmányzott paedagogikai, didaktikai és kitünőbb szaktudományi munkákról magukirta ismertetéseket, ugyanazon években methodikai vagy szaktudományi kérdésekről írott egykét öndolgozatukat, úgyszintén ama naplószerü jegyzeteket, melyeket, önitéletükkel is kisérve, szerkesztettek azokról, miket egyetemi képezdékben hallgatásuk, s különösen gymnasium látogatásokban szemléletük útján észleltek, tapasztaltak. (Lásd eri'ől föntebbi B) szakaszunk tartalmát.) Az elnökileg eleve kitűzendő, s philologoktól latinul megfelelendő, irásvizsgai szakkérdés vonatkozhatnék, vagy egy specialis anyagra az illető szakok körébül, vagy a szakii'odalom egy nevezetes tüneményére, vagy módszerre. Ily Írásbeli vizsga a maga összeségében a tudományos, — egyszersmind az alkalmazási ügyességre irányult előképződésnek három fontos momentumát mutatná föl: először is a vizsgált egyénnek t áj é- kozottságát a tudományos irodalomban, különös tekintettel ön szakjára, illetőleg az ennek megfelelő módszerre; másodszor az ő autopsiai tapasztalatait intézetek életéből, s egyúttal az ő fölfogásának módját ezekkel szemben; harmadszor az ő irói képességét valamely tudományos táx’gynak földolgozása körül. (Utóbbi igazolható oly nyomtatott tudományos dolgozat fölmutatásával is, mely egy magasabb tudományos intézettől vagy tái-saságtól koszorúztatott.) Az írásbeli vizsga rövidebbé tétetik az által, hogy a vizsgálandó iratok napokkal, hetekkel előre kiadatnak avatott férfiaknak átnézés és véleményhozás végett.

A próbalecke a módszeres alkalmazási képességnek, habár csak elendes mérvbeni, kitüntetésére szolgál, tartatva arravaló tanulókkal, szakszerint megfelelő tái’gy fölött, melyike nyugottan előkészülni a vizsgálandónak egy kis idő engedtetett.

A vizsgáló bizottságnak eljárása maga immár csak úgy lesz célravezető, ha nemcsak egy helyesen megalakított, s a vizsgálandóktul még előkészülődésiik folyamata alatt rég eleve ismert, szemmel tartott vizsgálati programmot tárgyra s formákra nézve híven követnek;