Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
20 előadások, melyek lycealis tanpályáinkon rendszerileg kötelezők, a tanári pályára szóló áta- lánosb előkészület tárgyaihoz tartoznak; 2-szor mert leendő papjainkkal való együttes tanulásuk jövőre részükről az öszhangban maradást az egyház tanaival és beléletével biztosítja; 3-szor mert, habár igy az akadémiai tudományosság nem épen legmagasabb színvonalán történnék is egyelőre képeztetésük, ők azzal, hogy magyarhoni egyetemes tanrendszerünk igényei szerint s valamely hazai tankar vezetése alatt legalább 2 éven át tanulandnak, színezetet s irányt nyerendnek e haza nyelve, illetőleg nyelvei, sajátos viszonyai és szelleme szerint mívelhetni egykor a tudományt, s kezelhetni nevelést és tanítást. S valóban nem kerülne valami érezhető áldozatba, ha 2—3 főiskolánk (Pozsony, Eperjes, Sopron) magát ily igény mellékes kielégítlietésére módosítná vagy inkább módba tenné. A német egyetemen töltendő 2, legalább 1 évben — tanárságra készülőnk 1) hallgatna megfelelő fölolvasásokat, s ezeknek tájékozása szerint 2) használná a könyvtárt, nem annyira számos, mint derék munkák tanulmányozására, az olvasottak lényegét írásba vonva ki; 3) a paedagogikai és a szakja szerinti semináriumokba (lásd ezekről cikkünk első részét), rendkívüli hallgatóul járna el; 4) helyben, és egyetemi szünidő alatt egyebütt is, látogatná vendégkint a gymnasiumok tanóráit, s megtekintené taneszközi fölszerelésüket; 5) mind a semináriumbani hallgatás, mind a gymnasium-látogatási szemlélet utján észleltekről naplót Írna. Itt ki kell emelnem: valamely intézet béléletéről, s egyes tanárok nevelői s tanítói képességfokáról Ítéletre — illetékes férfi semmi által oly tárgyilag igaz Ítéletet nem alapíthat meg magának, mint hospitatiók, azaz: hallgatag figyelő jelenlét által tanóráik bizonyos során, kivált ha ezekhez utólag a tanodái férfiakkal eszmecserék kapcsolódnak. Es különösen, kik vagy már tényleg a tanári hivatal végrehajtásával foglalatosak, vagy erre irányzott elméleti gyakorlati készülődés folyamatában vannak, semmivel oly eleven képet a módszerek és fegyelem helyes alkalmazásáról, s egy nevelési s tanítási rendszernek egészbeni célszerű végrehajtásáról nem vehetnek föl lelkűkbe, mint ha egy-egy jelesb intézetet s egy-egy sziutolyan tanárt, mint látogatók, közvetlenül az ő tanítási működésükben megtekintenek, tudomást véve egyszersmind a fegyelem- s tantervről, mely általuk végrehajtatik s az elvekről, melyek szerint ez náluk történik.*) Ezekből állana hazai és külországi tanintézeteken a túlnyomó lag elméleti képződés, vagyis az előképzés, melyet tanárpályára készülő fiatal embereink számára javaslanék. Hátra lenne befejezésül 2, legalább 1 gyakorló-, vagy segédi év, melyben a tanári képesség túlnyomólag gyakorlat által alapittatnék meg, mielőtt az véglegesen kimondatnék. Utóbbit miképen értem, ki fog derülni abból, mit a C) II. szakaszban „tanárvizsga“ cim alatt mondandók. C) Következik szólnunk a vizsgálatról, mely a tanárvizsgáló bizottságoknak, minőkről nálunk, magyarhoni ágost. liitv. evangyelmiaknál, az egyetemes-gyűlés által kerületen- kint vau gondoskodva, módot nyújtson tárgyilagos Ítéletet alapítni meg a tanárpályára készültek képessége felől. Ilyet kettőt ajánlanék: az első vizsgálat a lycealis és külakademiai pályákon szerzett, idáig túlnyomólag elméleti, készültséget tárgyazná, s a képeseknek Ítélteket tanárj e- lölti bizonyítványnyal látná el, mely szerint ők ideiglen segédekül nyerjenek alkalmazást *) Itt bátor vagyok saját tapasztalásommal is erősitni a mondottat. Midőn 24 évvel ezelőtt Némethonban, leginkább e pályára készülvén, Br. J. T. I. Schn. V. s B. J. barátimmal, ily módon vendéghallgatóul látogatók több jeles intézetet, itt a tőlem tanári jövöm érdekéből hallgatott egyetemi leczkék — s olvasott könyveknek tartalmára, úgy érzém, az élet világítása lövelltetik, és buzdító előképek által törekvéseimnek jövőre eszményibb irány jelöltetik, szinte elvéthetlenül szemléletes körvonalaival a követendő útnak.