Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
— 14 — Térjünk immár át a kérdésre: mint képződjenek itthoni g y m n a si u m a i n k 1 e e n- dő tanárai, hogy mind az ifjúság képzése általuk célosabban és sikeresebben eszközöltessék, mind a tudomány s mellesleg*) ennek irodalma bennük termékenyebb tényezőket nyerjen. Országok s egyházak szerint adva levő állapotok sokféleségére egyidejűleg s egyenlően fordítni ily kérdésnél tekintetünket, túl terjedelmes és meddő vállalatra vinne; szorítkozunk tehát arra, hogy a kérdést csupán hazánk s ebben ág. ev. egyházunk viszonyaira alkalmazottan vesszük föl, s igy is csak annyival igyekszünk rá felelni, mennyi ava- tottabbaknak fölszólításul szolgáljon, az ügy fölött gondolkodni. A fölvett kérdés hármas r A) Miből s mennyiből álljon a leendő tanárok pályái készülete tartalmára s térjél' mére nézve? B) Miféle intézetek, módok, szervek igénybe-vételével történjék az? C) Miféle próbatétek által mutattassék be? A.) Az igazolt érettségen (matúrizál ásón) túl veszi kezdetét minden felsőbb tanulónál a tudományos készülődésnek szétágazása külön életpályák irányában. Itt merül tehát föl a leendő tanárra nézve is először a kérdés: a tanári pálya tekintetéből miféle tárgyakat, minő terjedelemben és irányban kelljen tanulnia, s azokat a tanulásnak minő módjaival megragadnia. Készülete elsőbben is, mint összes utóbbi föladata, ezekben látszik pontosulni: avassad magadat a tudományba úgy, hogy abba másokat beavatnod szinte könnyéinek tessék ; gyakorold irodalom-olvasás, a mellett élő és Írásbeli előadások munkásságában saját szellemedett úgy, hogy e munkásságba begyakorolnod mások szellemét eléggé tájékozott, edzett és ügyes légy; tanuld elméletből, lesd el szemléletből a módszereket, melyek az ismeretek ama közlésénél, melyek a gyakorlatok emez üzésénél legidőnyerőbbek, s a tárgyak természetének épen úgy, mint a tehetségek fejlődési egymásutánjának legmegfelelőbbek; a nevelés elméletébe hass úgy be, egyszersmind elvek, akarat s munkásság tekintetében neveljed magadat oly jellemmé, hogy másoknak jellemekké nevelésébe szóval s példával jótékonyan s lélektani tapintattal befolyhassál. Közelebb azonban úgy áll Ő készülődési feladatával szemben, mint ki a tudományt gymnasiumban tanitni, illetőleg azt mellékesb üzelmül a gymnasiumi tanok irodalmában is terjeszteni, s gyakorlati képességét szintén az által tartozandik kitüntetni, hogy a tudománynak mind anyagát mind idomát gymnasiumi nevendékek képzésére alkalmazandja mint alapos tudós, mint ügyes tanító, mint avatott nevelő. Mint alapos tudóstól: a gymnasiumi tárgyak egyrészében szakértőség, összegében bizonyos fokig menő tájékozottság fog igényeltetni, úgy hogy egyfelől az ismeretek egyes mezejit viszonyítni egymással s a tudás egészével; másfelől a fölkarolt egyes mezőn szóval tollal ne csak reprodukálni, hanem produkálni is képes legyen. Mint tanító: értse a tőle idomra s anyagra átismert tanokat átalában rend- és módszeresen, különösen a gymnasiumi feladathoz alkalmazottan előadni. Honnét reája azon didaktikai, egyszersmind paedagogikai, követelmény néz, hogy birjon eleven tudatával a gymnasium fogalmának**) necsak, hanem a módoknak és *) Tanár szereplésének főmezeje mindig s föltétlenül az iskolai élet tere maradjon! Megsínyli ez, ha a tanárt szenvedélye bár mely más térre mint annál kedveltebbre, vagy ezzel csak egyenjogura is vonja, figyelmével, gondjaival, munkájával. Tevékenysége mellékteréűl, s az is csak ilyenül, az irodalom illik leginkább. **) A gymnasium fogalmát, egyszersmind célját következő meghatározásokban szokták kitüntetni: A gymnasium iskola a tudomány számára, (igy Niese.) A gymn. az egyetemes tanintézet a legtágabb határokkal, miért is előképzésülhasználtatik a legmagasabb hivatásnemekre; (igy Curtman.) Csak azok, kiknek rendeltetésük, nem csupán testi muukáját másoknak irányozni, hanem egyszersmind szellemi czélhoz elvezetni, vagy éppen másoknak szellemi vezérletét magukra vállalni, csak — mondók — azok
