Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861

(lévé. 1800 óta mint berendezett tanitóképezde kezdte meg áldásos munkásságát, s ez időtől ilyen minőségben birja a hannoveri királyság bizalmát, kegyét s gyámolitását. Mire hogy szert tett, a rajta eszközlött korszerű javításnak eredménye, melyet a gondviselés esodamódon jutalmazott, mert a Böttcher által tett 2000 tallérnyi kezdetleges alapítvány, gondos kezelés, továbbá az egyesek és a kormány adakozása folytán a mái napig 65,000 tallérnyi tőkévé nőtte ki magát. — De mi mind ez alapítvány, mi e kincshalmaz ahhoz képest, mit ez intézet mint ilyen a szűkölködő emberiségnek a lelkiekben kioszt?! Hogy azonban ezt eszközölheti, véleményem szerint, leginkább szerencsés viszonyának köszönheti, melyben az állam- s egyházhoz áll.

E viszony igen tanulságos történeti fejlődéssel megalakulással bir. Hogy azonban Un figyelmét ki ne fáraszszam történeti adathalmazimmal, röviden csak ezeket bátorkodom följegyezni.— Böttchernek legközelebbi célja volt Hannovert mint várost, egy jó tanintézettel ellátni, — de a jó eredmény és körülmények e magán színezetű intézetet csakhamar az egyházzal s állammal hozák összeköttetésbe. Az egyház természetes fölsőségi jogát az ily intézetek fölött életbe léptette itt is, s a hannoveri seminárium már igen jókor a con- sistorium felügyelete alá helyeztetett, mígnem 1848-ban az állam is követelte befolyását, s ez időtől fogva ez intézet is egy a népiskolák és tanintézetek ügyeit kezelő bizottmány kezeire bízatott, mely a consistoriumnak s a cultusministeriumnak egyaránt felelős. — E bizottmány áldásos kezelése óta tökéletes újjászületésnek örvend ez intézet, minthogy az szabatosan elébe tűzte föladatát, mely nem egyéb, mint a népnevelésnek lehető leghatha- tósb eszközöket szolgáltatni vallásos jellemerős néptanítók korszerű kiképzésében, úgyszólván megteremtésében.

Nem fogja Ön félreérteni szavaimat, ha állítom, hogy ez intézetnek óriás erejét e nagyszerű feladat határozott megértésében véltem találni, mely összes működésében vörös fonálként átszövődik, s mely sehogy sem enged tért a nevelésnél annyira veszélyesnek bizonyult sokszori újítgatásnak. Ez ugyan egyrészt korlát is, — s a mennyiben még ehhez egy consistorium vagy bizottmány által vonatik, — ellenkezik a protestantismus alap- elvével ; — csakhogy Hannoverben az ily kormány által kinevezett bizottmányok gyámi szerepe igen könnyen egyeztethető a protestáns tanintézetek annyira szükséges önkormányzati jogával, — mert e bizottmányban rendesen nem kis szerepet játszanak az intézetek tanárai, igazgatói.

Majdnem az ellenkezőt tapasztaltam a berlini Disterwegféle tanítóképezdénél, mig a wolfenbütteli a középuton állapodott meg ezen egyház és államhozi viszonyának fölfogásában s megállapításában. — Fölösleges is említenem a porosz kormánytól az 1854-iki országgyűlésen keresztűlvitt azon alapjában téves eszmét az egyházak és iskolák újjászervezése tárgyában, miszerint a kormánynak kell gyúrni szerepet magára vállalni, ha a nevelésnek s kereszténységnek elkerülhetetlen bukását nem akarja megérni.—Ezen túlhajtott gyámkodás nem vette tekintetbe az egyházak és tanintézetek önkormányzati jogát, s midőn e kiskorúságba helyezés által ezek becsérzetét sértette meg, — mintegy önmaga helyezte ellenséges állásba ezeket a kiadott rendszabályokkal. — Nem mellőzhetem e tekintetben a Disterwegféle tanitóképezde jelenlegi igazgatójának jellemző szavait: „ha a po-