Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861

12 — Ennek eredménye aztán azon dicséretes önmegtagadás, kitartás, mi a seminá- risták tanitásának egyik fő érdeme ez intézeteknél, s mi bizony sok tapasztalt tanítónak sem válnék szégyenére. — E szelíd, de azért épen nem elkényeztető eljárás a tanításban, — különösen gyermekek irányában igen áldásosnak bizonyult, — s innen is van, bogy bizonyos öröm, életvidorság uralkodik itt az osztályokban, mi a tanítónak nehéz pályáján új kedvet, új erőt kölcsönöz. De mért mondom, hogy neliéz e pálya?! Nehéz, li a önmagunk te szülik aka­dály ok at utunkba, ha járatlanságunk s ennek zok érzete elzárja előlünk azon örömet, melyet eg'y fejlődő gyermekvilág környezete minden rom­latlan embernek nyújt, — ha tán külkényszeredés s nem lelkünk vonzal­ma űzött e pályára, mely szerény állása dacára roppant jelentőségű. — Hogy a világ meglehetős hálátlannak mutatkozott legnagyobb jótevői a tanítók irányában, ez még nem teszi e pályát elviselhetetlenné, — ha ügyszeretet s a szükséges képesség megvan az e téren működőkben. — A kor haladásától remélhetjük, hogy az eddig fölmerülő anyagi hiányokon mindinkább segítve leend, s mit mindent meg nem tesz egy elves ember már csak a távol ködében felmerülő remény fejében is!! Hogy azonban az alanyi bajokon se­gítve legyen, hogy a néptanítókban velők született ügyszeretet mellett a megkívántadé ügyesség se hiányozzék, — erre nézve égető szükség azok korszerű kiképzéséről gondos­kodni s nem mindent a véletlenre bízni, minek épen a nevelés terén nem lehet helye. — Nem mintha nem volnának eddig is jeles néptanítóink, kikre egyházunk s nemzetünk egy­aránt büszkék lehetnek, s kik hosszas előkészületek nélkül a gyakorlati életből vontak el magoknak megdönthetien alapelveket, minőket tán semminemű tanintézet nem vala adható : a mit mondók, csak annyit erősít, hogy az ily intézetek a legjobb útegyengetők a nevelés terén, s nem engedik a tetterős ifjút a tapasztalás mezején a kisérlettevések tömkelegében megcsüggedni, eltévedni, — s mintegy iránytűt adnak a vállalkozó kezébe, habár a hajó­törés veszedelmétől nem biztosítják is. Érzi ezt a német külföld, s a néptanítók kiképzé­séről célszerűen berendezett tanitóképezdék fölállításával törekszik gondoskodni. Innen van, hogy a hannoveri királyságban 1,900,000 lakosra 8, s Poroszországban 17,700,000-re 52 ilyen tanítóképezde esik, s jelenleg is nagy áldozatkészséggel dolgoznak karöltve egyház és kormány ilyeneknek felállításán. Töredékes közlésimet ezzel berekeszthetném. Föltűnhetett Önnek, hogy a tények ezen előadásában szándékosan kerülni látszottam az összehasonlítást hazai viszonyainkkal s fönálló intézeteinkkel. Annál gyakrabban tevém ezt tapasztalatim gyűjtése közben; — s ha örömmel vevém észre néni. ly előnyeinket, annál fájóbban fogott el sokszoros fogyat­kozásaink eleven érzete. Ezeket azonban nem egyedül éreztem, — érezzük mindnyájan, s ha elhagyottságunkban is segíteni tudunk rajtok, annál nagyobb lesz érdemünk; mi, ön­magunkkal kibékítve, Isten előtt is nagy felelősség terhe alól ment föl. A nagytiszteletű békési Esperesség e tárgyban is az előlküzdők sorába tartozik kedves hazánkban s ha gyűjtögetett tapasztalataim egykor a nemes kezdet valósításának útját egyetlen súgárral segítendik is megvilágítani, úgy nem jutalmatlanúl tölteni azoknak összeírásával a mai napot.

Next

/
Thumbnails
Contents