Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1858
4 I- ször Mert a tanulóifjúságnak „sokat adtak.“ Mire van utasítva a koldus fia? Nemde arra, hogy a vak, a sánta, a nyomorék, a béna koldus- apának vagy koldúsanyának, fogván botját, előljárjon és kopogtasson alamizsnáért a módosbak ajtaján? Közületek cserélne-e valamellyik a koldúsfival? Bizonnyal a legszegényebb is köztelek felsóhajt szíve mélyéből, hogy vele kedvezőbben áll a dolog. És kinek köszöni a kedvezőbb körülményt? Legközelebb Istennek, mert „Minden jó adomány és minden lökélletes ajándék onnét felül vagyon, melly leszáll a világosságnak atyjától.“ Jak. 1, 17. Következőleg a vagyonosabb szüle, ki iskoláztathatja fiát, szinte Isten adománya. Sokat adtak nektek, kiknek módosabb szülét adtak. De váljon minden szüle taníttatja-e gyermekét, látván, hogy a költség telik tőle? Épen innen ered a Jézus Krisztus iránti hálakötelezetlség, miszerint evangyélioma szerint köteleztetnek a szülék arra; mert az ember az Istentől vett adományt és ajándékot másképen is tudná elkölteni. De a kereszténynek fő kötelességül van szabva „keresni először az Isten országát és annak igazságát.“ (Mát. 6, 33.) „Engedjétek hogy jöjenek én hozzám a kis gyermekek, és ne tiltsátok őket; mert illyeké az Istennek országa (Márk 10,14.).“ „Ti atyák, ne ingereljétek haragra a ti magzatitokat, hanem neveljétek őket a tudományban és azür beszédinek intésiben. (Efz. 6, 4.)“ „Fiaitok lesznek a ti itélöitek.“ (Luk. 11, 19.) így szól ám Jézus Krisztus parancsolata a szülékhez, és neki köszönitek, hogy szép, boldog, emberhez illő jövőnek mentek elibe a tudomány pályáján. —És a szegény ember gyermeke mire van utasítva? Nemde arra, hogy 10—12 éves korában hozzá lásson a mindennapi kenyér kereséséhez, hahogy asztalhoz akar ülni. Vagy nincs is odahaza mi mellett dolgoznia, s kénytelen az atyai házat, ama meleg fészket kora ifjúságában odahagyni, kénytelen szolgálatba menni, hogy ne éhezzék és ne fázzék. Miért? mert nem akadt pártfogója, angyala, nem akadt, a ki szülőjét arra figyelmeztette volna, mit sok derék lelkész szokott tenni, hogy hiszen köz-tanodában a szegény is kitanulhat* mert Isten és fia arról gondoskodott, hogy az eíTéle intézeteknél alapítványok legyenek, melyekben részesülvén a szegény, egyaránt haladhat a gazdaggal, megfizetendő a támogatást egykori üdvös működésével az egyház és haza terén. A keresztény azon esetben is, ha magának nincs gyermeke, nem mondhatja, ö nem áldozik iskolára. Köteles áldozni rá, mert mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk; mert meg van Írva: „Egymásnak terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.“ (Gál. 6, 2.) „Ne nézze kiki mind az ö hasznait, hanem minden az egyebek hasznát is nézze? (Filip. 2, 4.) Nem meri a keresztény a vett „talentomot elásni a földbe,“ hanem az Urnák jó szolgájaként, üdvös czélra fordítandja, hogy „kévésén hív lévén, sokra bizassék és bemenjen Ura örömébe.“ (Mát. 25.) „Isten mindenütt van, és mindenütt megtelik a föld az ö gazdagságival.“ De, a hol Jézus Krisztus evangyélioma nem hirdettetik, az emberek elméi a teendőkről fel nem világosíttatnak; hol a felebnráti szeretet úgy meg nem honosúl, hogy kiirtaná az önzést s az aljas gyönyörök élvezetét: ott az Isten adományai másra tékozoltatnak, ott nincs tanoda, nincs pártfogó, nincs tanulóifjúság, és a vak odáig vezeti a vakot, mig mindketteje nem esik verembe. Ez tehát a tanulóifjúságnak Jézus Kr. iránti kötelezettsége, hogy „sokat adtak neki“ és adtak Jézus evangyéli- omának parancsolatából. Hogy pedig az ily jótévöi az emberi nemnek sok méltatlan küzdelem, üldözés és kínzás után keresztfán halni kényszerülnek, s hogy ők Isten parancsára és felebarátaik boldogitására afféle haláltól vissza nem irtóznak, arra emlékeztessen benneteket e mai szent ünnepély, az Urvacsorávali élés és az serkentsen fel titeket Urunk példája követésére, adományinak és kegyelmének megérdemlésére s az iránta való örök hálára. Egyétek testében és igyátok vérében az ö mennyei elméjét és áldjátok az Isten nevét, ki néktek szülőt, pártfogót, biztatót, tanácsadót, tanítót és tanodát adott, kivált pedig a Jézus Krisztusban mind ezeknek hathatós előmozdítóját. Kinek hálaadósi vagytok. II- szor Mert: a tanulóifjúságnál „sokat letette k.“ A tanulóifjúság Jézus Kr. iránt hálakötelezett, másodszor annyiban, hogy szövegünk szerint a tanulóifjúságnál „sokat letettek és azért többet kérnek elő tőle.“ Kérditek hát, mi az a sok, mi nálatok letéve van? Erre pedig a felelet: taglaljátok csak neveteket, miszerint tanulóifjúság vagytok; s már abban sok van ám letéve! Tanulhat-e valaki, ha nincs jeles elmebéli tehetsége ? Titeket hát az által megválasztott már, kitüntetett és gazdagon megáldott a Teremtő, hogy tanulásra képes, fogékony s a szellemiek felé könnyen emelkedő elmével ajándékozott meg, holott a ki azzal nem bir, az földfelé konyúl, hogy
