Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857

be. Ugyanis már Molnár Albert megszaporítja a’ hat oasust egy mutativussal (vá, vé) Csipkés Komáromi pedig egy localivussal (on, ön) és egy conjunctivussal (óstul, ősiül.) A’ casusalaktannál azonban sokkal függetlenebből és tárgyszerűbben adaték elő birragaink alaktana, mert ebben a’ nyelvtanárokat a’ latin nem kötötte positiv mintával, és mert — jobbadán theologok lévén — a’ zsidó nyelvtanban leiék a’ második tekintélyt, melyhez támaszkodnunk, úgy hogy már Erdősi kiemeléssel tanitá a’ „pronomina alFixa44 — használatát, rokonságot következtetve innét a’ héber nyelvvel. —

Nyelvünk adatainak széles!) és mélyebb buvárlatából indulva, a magyar tudományos nyelvtan alapítója, Révai, a latinkodókat ily szókkal rója: „Quia iám a pueritia latiné linguae praeceptionibus imbui- mur, iisdem solemus úti in nostra quoque explananda. Quo fit, ut etiam casus totidem, atque eosdein et nomine, linguae nostrae tribuamus, prorsus non secundum eins indolem.44 0 azonban „terminationes nostras, quae latinis casibus respondere videntur*4 annyiban tartózkodik casusoknak címzeni, mivel azok „etiam se- paratim sumtae significantes,44 ekképen találkozva Schlegel Ág. Vilmossal azon nézetben, miszerint ílexiv nyelvek függédékinek (flexiójinak) önjelentvény nélkülieknek kell lenniük.*) Mint alább elöadandók vagyunk, a’ viszonyalakokat oly függedékek által látjuk alkotva, melyek többé — legalább ily állapotban nem szók, de gyökük gyanittatásával eredeti jelentvényüket is elárulják: mit fegyverzettel)!) szemmel für- készöknek a’ már sokkal közvetettebb állapotú indeurópai függedékek is megcselekesznek. Révai a’ mondott nézet folytán a’ latinszerinti casusokhoz (köztük az általa sok oldalún fejtegetett és ejtegethetöül kitüntetett é mint genitiv), csak a mulativust (vá, vé) és a’ substifutivust (ul, ül) igtatja. Szemben vele Vérségi 20 magyar casusl sorol föl a’ maga proludiumában: mely függetlenebb fölfogása viszonyításunknak, egyéb nyelvtanárinknál is mutatkozik. így Tomory Szabó Sándor a’ maga nyelvtanában (Kecskemét, 1843.) 19 magyar „ejtést44 tanít.

Az utóbbi évtizedek nyelvtanárai egészben véve rokontalan alkatú nyelvek nyelvtani rendszerétől függetlenülve elméitek, a’ névalaktanban merítve ki viszonyalakjaink egész számát, sőt ebben tán a’ kellőn túl is menve. — Nagy tekintélyben álló nyelvtanárunk Fogarasy János a’ maga „müveit magyar nyelvtanában44 neveink viszonyalakjait „belső hajlitás44 cím alatt sorolja elő. Azonban e’ címnek nyelvészeti jelenlvényétöl az által üt el bennünket a’ tisztelt iró, hogy az e’ belső hajlitás alá foglalt on ön, ba be stb viszonyragokat függő utőlj áróknak, ’s velük ellentétben, mintha nem egy sorha való viszonyalakok volnának mind, a’ nominativot, accusativot és dativot „ejtésekének, végre a „független utóljárók44 (elölt, túl stb) használatát szinte „hajlít á snak44 bár „külsőnek44 címzi. — Annyi bizonyos, bogy a különben becses újabb nyelvtanok átalában, ha nem idézték is elő, de nem is ellensúlyozták eléggé némely Íróinkban azon leszervelési hajlamot, melyet elöl érintettem, ’s mely szerint ők casusainkra nézve gyakorlatilag elfogadottnak mulatják ’s e’ mutatásukkal mintegy igazolják azon a’ nyelvészeti világban elterjedelt nyelvosztályzási nézetet, hogy nyelvünk és rokonai agglutinálók, gyököt és alakot csak külsőleg összekötők. Szemben ezen irányzattal és nézettel nem tartom sem oknélkülinek, sem azoknak, miket kifejteni fogok, megalapítására alkalmatlannak idézni azon oktatást, melyet nekünk Ropp Ferenc az ö hasonlító nyelvtanának II. kiadásában a’ nyelvek alkati különbözéséről, minnyelvünk szervezetének illőbb megítél— hetésére is nyújt. „Először (úgymond) vannak oly nyelvek, melyek voltaképi gyökökkel és összete- vési képességgel nem bírnak, ’s azért szervetlenek, gr a m m a t i ká 11 an o k. Ilyen a’ chinai, hol látszat szerint, még minden szó meztelen gyök, ’s a’ nyelvtani osztályzatok 's mellékviszonyok lényegileg csak a’ mondatbeli szórendből ismerhetők meg. Másodszor: egyszótagnyi gyökökkel biró nyelvek, melyek képesek összetevésre ’s majdnem kizárólag összetevési úton nyerik szervezetük e t, gram m a t i k á j u k a t. Ez osztályban a’ szóalkotás fő elve nekem az i ge i és n é v in á si g y ö- kök összekötésében látszik rcjlcni, mik együtt — úgy szólván — lelket és testet

*) Schlegel, A’V. „természettörténelmi“ nyelvosztályzása szerint a’ nyelvek 3—félék: 1) szervetlenek, grammatikátlanok mint a’ chinai; 2) szavaikat oly függedékekkel képzők, melyek már magúkban véve valamit jelentők, (a’ szólni, altájuráli nyelvek;) 3) (jelentvénytélén függedéküek,.) haj litók(indeurópaiak. (Lásd erről Hopp Ferenc hasonlító nyelvtanának a’ gyökökről szóló szakaszát.