Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
4 illetőleg, a’ XVI. szászadbeli*) Pesti Gábor és Fabricius után, a’ inár méltán tekintélyes Sz. Molnár Albert ésPáris Pápai a XVII. században sok szókra nézve jelenleg is fölvilágositással szolgálnak; még inkább jelen századbeli zsebszótáraink fő eiödolgozójának Kresznerics Ferencznek „magyar szótára gyökérrenddel és deákozattal44 (1832). Nyelvészeti forrásokul minden esetre föérdeküek az akadémiától kiadogatott nyelvemlékek, elébb Döbrentey Gábor gondjai, 1852. olta Toldy Ferencéi mellett megjelenők, és a köztiszteletű akadémiai titkárnak „nemzeti irodalom története44 cimíi munkájában nagyrészt magyarázatokkal világosítva: mely nyelvemlékeknek folytatását képzi a’ XVI. ésXVII. századbeli irodalom, (’s abban mint főbb nyelvtekir.tély Pózmán Péter) úgy némely közmondási, népregei, tájszói gyűjtemények újabb korban, (Dugonics A., Erdélyi János és az akadémia.) Végre mint nyelvészetünkben Révai után korszakoló tünemény, mely a’ sötét utón elöl világít, úgy emelendő ki Hunfalvy Pál „Magyar nyelvészet44 című folyóirata, mely 1855 olta hatályosan nem csak tájékoz, hanem positiv tanulmányok özeimére is szólongat és irányozgat bennünket.**) Mindazáltal, inig a’ régvárt nagy akadémiai szótár meg nem jelenik: mig ezenkívül több oly nyelvtájankiriti (palóc, barkó, göcseji, székely stb) tájszótárak is nem szerkesztetnek, melyek egy-egy nyelvtáj népének sajátos szavait, különösb nyelvtani alakjait, látszó nyelvhibáit, élethű kiejtésben és szólamokkal kapcsoltan kimeritöleg tükrözzék, és mig a’ rokon nyelvek adatai is nagyobb mértékben kiderítve’s kézügyünkre nem lesznek: nyelvtanunk csak egy-egy ily szakaszának is, minő a deklinatióról szóló, kifejtésében megeshető egyes való vagy látszó botlásokért gyöngéd megítélést kell eleve kikérnünk és épen illetekésektöl leginkább reméllenünk. ♦ / 1. A’ nyelv alakjai közül mi és mennyi tartozik a’ magyar névhajlitás körébe? magára e’ kérdésre nézve elejétől szinte maiglan „gramatici certant.44 — Erdösilöl fogva egészen Révaiig, tehát majd 300 éven át a’ magyar nyelvtan, különösen a’ deklinatiót illetőleg, a’ latin nyelvtan elrendezésétől, műszavaitól, számaitól szigorúan függött: honnét a magyar ejtegetést rendesen a’ latinszerinti hat casussal hivék kimentettnek, sőt miután alakjaink nagyobb száma már éreztetett, a’ debreceni gramatika a’ hat mellett maradást bölcsészelileg is indokolja, ekképen szólván: „És ha csak arra figyelmeznénk, hány különböző végezetei legyenek nyelvünkben a’ neveknek, úgy azokat négy ejtésre kellene szorítanunk, mint: pohár, poháré, pohárnak, poliárt. De az ejtések számának eligazítására nézve nem az a’ kérdés: hány különböző végezetei legyenek ez vagy amaz névnek ? mert igy ennek a’ deák szónak: cornu, az egyesben csak egy ejtése volna; liánéin ez a’ kérdés: hányféle értelemben kell és szoktunk venni valami nevet? És a’ gram- matikairók eleitől fogva abban állapodtak meg, hogy hatféle értelemben vagy tekintetben szoktunk élni a’ nevekkel.44 így a debreceni társaság,44 mely azonban azon merész önállásra emelkedett, hogy a’ 6 latin casust I. II. III. IV. V. VI. ejtéssé magyarító ’s a’III. alá összesen 12 úgynevezett „elöl- utóljárót,44 a’ VI. alá kilencet foglala. Azon fölül e’ latinos nyelvtanoknak közös tévedése vala, az é tárgy- birragban, nem egy ejtegetési tliemát, hanem genitivot látni, ’s a’ nominativot vocativ cím alatt külön előfordul tatni „o44 fölkiáltással, mert hogy a’ latinban van domine. És igy a’ 6 casus közül is kettő ingyen szereplett sorukban, mennyiben a’ magyarban külön genitív és vocativ alak nincs.***) — Többi casus- ragainkat többnyire csak a’ szóvonzati szabályokban bukkantják elő, — Azonban már a’ latinos nyelvtanárok is kezdék észrevenni, hogy a’ classicus mintába a’ hunn névhajlitás terebélyes termete nem igen fér *) A’ 11. nyelvű Calepinusban (1587) a’ magyar nyelvet is fülvettnek látnunk az európaiak sorába, épületes. **) Használt forrásink sorában örök tisztelettel kell megemlékeznem Pottról is a’ hallei nyelvészről, mint kinek egykor hat tanféléven át élvezett előadásai nem csak a’ nyelvészetben átalában útmutatók, hanem magára anyai nyelvemre nézve is sok részben fölvilágosítók valának. ***) Mondattanilag egyébiránt meg vala e’ casusok sorbatételének haszna, mennyiben viszonyaik mint ilyenek léteznek.
