Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
12 4. Casus ok vagy viszonyalakok a’ névnek, törzsi jelentvényét nem másító, oly alakmódosúlalai, melyeket viszonyragok függesztése eszközöl. E’ viszonyragok pedig eredetre ugyan önjelentvényü szók, de jelenleg már hangilag nagyon megkönnyült függedékek, önálló szókul már nem dívók, csupán a’ névjelentvény oly tárgyi viszonyainak határzására szolgálók, melyek a’ névre nézve egy mondatban az igei hatás közbejöttével támadnak, (pl.e’ szónak ,,kivánu igehatása folytán viszonyulnak: „Cicero, Atticus, idv“ nevek ily— képen: Cicero Altikusnak idvet.) A’ declinatiot a’ viszonyok változtatgatására gondolva, viszonyításnak; ’s a’ viszonyítással együtt gondoltatván a’ névtörzsi alak megfelelő változtatgatása—v is zo n y ra go zá snak, végre ezt a’ birragozással és többesítéssel egyetemben értve névhajlitásnak nevezhetnek. A’viszonyszók (prae vagy poslpositiók) általi viszonyítás a' névhajlításnak csak külső segéd lete, kevésbé az alaktanba mint a’ mondattanba tartozó. Mit lehet és kell a magyarban a casusok sorába számitnunk, mit nem kell és nem lehet? E kérdésre a mondottakból következő szabályok látszanak folyni, melyek a viszonyalakoknak részint jelentését részint hangalkatát érdeklik túlnyomólag. Először a’ casusokat ’s azon szókat, melyek számára némelyektől a’ viszonyalaki minőség igényel- tetik, inkább jelentvényükre nézve vi’sgálva, ekkép vélekedünk: 1. Viszonyalak nem lehet önálló használatú ’s jelentvényü szó, egy a’ viszonyítandó mellé rendelhető fogalom; hanem olyféle hangelem, mely névhez, még pedig bármit jelentő névhez fiiggesztetése által nyer oly átalányosb értéket, hogy a’ névfogalmat bizonyos viszonyúvá határozza, a’ nélkül, hogy a’ név fogalmi egységét zavarná. E’ szerint kor és kép csak oly kévéssé lehetnek viszonyragok, mint nap ilyenekben : mindennap, rövidnap, harmadnap stb. hanem, mikép ezek csak he 1 yragukat (on) vesztett összetett-szók, azonkép’ az ilyenek is: mindenkor’, jókor’, aratáskor, máskor (on), sokképen, emberkép (t. i. en.) 2. Összetett nevekben az utótag hajlíttatván, miután ily összetettek az On-Ön ragot gyakran elejtik, az elejtés tudatában azok folyvást külholcasusnak tekintendők, tehát: mindenkor=mindenkoron, emberkép =emberképen; nem pedig külön idő- vagy h a só n 1 i t ó casusnak. 3. A casus alakitó hangelem oly egyetemes értékű, hogy mindenféle név viszonyát meghatározni alkálmas, nem nézve annak semjelentvényét, sem számát, sem személyét. Már pedig kor csak bizonyos fogalmakhoz illik; — továbbá a’ társitó óstul, — östül (családostul) ugvszinte az út-, módhatárzó i 1 ag, ileg (államilag) vagy lag—leg sem többes sem személyragos nevekhez nemfüg- gednek: (nincsen : családokoslul, családjokostul, államokilag, gyermekimleg stb.) Annnál fogva: kor egyszerűen csak n é vnek ;ilag, ileg, lag leg, ostul-östül igehatárzói képzökül illenek be. Annál is inkább, mennyiben ez utóbbiak az általuk határzott nevek előtt jelzőt sem sziveinek: nem mondatik pl. hatalmas államilag;(hacsak jelző a’jelzettel nincs összetéve így: „szépmütanilag.“) 4. É (másé) genilivhoz vagy inkább biró névhez függed, de maga tárgybirrag, nem genitiv. Sőt mennyiben viszonyítási törzs csupán nominativ lehet, eT tárgybirrag pedig minden casusragot fölvesz: ez így» m*nt ilyenekben: másé, országé, — nominativ és alany. Másodszor, a’ hangalkatra nézve : mikép a’ viszonyításnak a’szó fogalmát másítnia vagy fogalmi egységét zavarnia nem szabad; azonkép a’ viszonyalaknak a’ név hangalkati— szervezeti egységét épen kell hagynia. Ezért a’valódi viszonyrag hangilag heh só kép egyesül a’törzsidommal 1) hangvonzat, 2) forrás zhang, 3) hangütem által. Hangvon zatilag, mennyiben alhangu törzshöz a rag alhanguan, fenhanguhoz fenhanguan függed, (a’ változatlanság csak az éles hangokat illetvén.*) Forrasz hang által, mennyiben rövid véghang megnyuj tátik rag előtt.**) Hang ütem állal, mennyiben, valamint egy fogalom az, mi a’ viszonyilag határzott névvel jelöltetik, úgy lüktessen a’ szószervezetben egy *) Ért, ig, kint. **) Pl. loma — lomával (=loma-a-val.)
