Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
10 tal, mint 6 jelenleg1 tájankint ejtetik ; mig a’ rövid mi — ti csak a’ m i v — t i v v betűjének elejtését mutatja. (Mink, tik, ha a'többes mi, ti újbóli többesitése által alakultak, úgy praegnans többesek, — tán nyomatos szólásra valók.) Következik a' sze tné Iy többesitésr ö 1 szólnunk. Ez akkint megy véghez, hogy a’ személytöbbitő függedék t. i. k közvetlenül a’ szemé lyrag mint az általa töb b itendö utón függ ed, mind birtokegyes mind birtoktöbbes neveknél. Lesz e’ szerint e’ birtokegyes: vérűm, véröd (vértö — helyett) vérö, mint a legrégibb bibliaforditóknál hangzott, vagy, mint újonta hangzik: vérein, véred, véra;) személytöb- besitve igy: vérö m k, vér — tö -+. k, vér ö -t- k (vagy mint most hangzik: vérünk, véréték, vérök.) Továbbá ezen birtoktöbbes: vér(e)iin, vér(e)id (véritö — helyett) vér(e)ji, — szinte csalik (= ki) sze- mélytöbbitönekodafüggedtével, leszen: vér(e)i m k, vér(e)i — tö H- k, vér(e)j i -4- k; (vagy mint mostan dívik: véreink, véreitek, véreik.) Tehát e’ szó: ál mink ( = álmaink) négy elemből van szervezve; melyeknek két elseje: álm-H, annyi minta’ birtoknévi törzs (álm), ’s az ezltöbbesitő (iv); két utóbbija pedig: tn-f-k, nein egyéb, mint az 1 személyrag (m) és a’ személytöbbitő (k.) Horniét legitten törvényül mondhatjuk ki, miszerint a’ magyar uévhajlitási szóalakulványban, ha ebben minden hajlítási elemek — névszerint a’ (még ezután tárgyalandó) casusrag is — Öszszesitvék, pl. fáinkról, az ötféle elemek következő rendben sorakoznak: la -+- i -r* m —t-k—ról, az az: első helyen van a’ névtörzs ’s közvetlenül uiána a’ birtoktöbbitő, (faH-iv) harmadik helyen van a’ személyrag és közvetlenül utána a’ személytöbbitő (m -f- k;) ötödik, illetőleg mindig legvégső helyen van a’ casusrag (pl. ról,) mellyel a’ névszó szervezete befejezettnek mutatkozik, úgy, hogy minden további függesztés már nem szerviesnek, hanem gépiesnek látszik."*) A’ mondott elemek azonban részint egyhangsúlyalá foglalás, részint hanglomi könnyülés, részint köthang, részint hangvonzat utján szinte egy szerves egész- szé kapcsolvák, úgy hogy bármelyik szervelemnek, pl. a’ casusragnak, elinetszése önkényes tettnek illik be, melyet a’ népnyelv — kiejtésbeli kényelmeskedés eseteitől eltekintve — nem pártol. Igaz ugyan, hogy az accusativrag ilyenekben, mint: „út csinálni, pálya futni,“ elejtettnek látszik; de figyelve ez áthatóigék majdnem teljes hangsúlyvesztésére, meggyőződhetünk, miszerint a’ magyarban ilyenek, mint: „útcsinálni, pályafutni,“ öszszetelt szók, emlékeztetők a’ görög odoxoieív és aradcodporisív-Td, bár ez utóbbiak kevésbé közvetlenek, ily melléknevek, mint óúotzwós — aradcodfiókos által lévén már közvetítve. — Ezzel azonban korántsem állítom, hogy tárgyviszonyi rag elhagyásának esetei a’népnél merőben ily szóöszszetételre volnának visszavihetök. Valamint a’ legrégibb bibliafordítások írott példáit hagyák lön, az accusativrag elhagyo- gatása mi régente dívott: úgy ez a’ nép közt maiglan is gyakori; de menthetőnek csak összetételi ebetekben látszik; és törvényesítve csupán egyes lés 11 személyrag után gyér alkalmazás mellett (ne féltsd élted’). Szóljunk már a’ másikféle birragról, a’ A’ tárgybirragról vagy tulajdon mutatóról (é). Ez 1. oly bíró névhez függed, mely más nyelven genitivben áll, pl. e’ pénz a’ császáré = hic numus est Caesaris t. i. numus; — 2. egyenesen a’ genitivlől vonzott birtoknév (numus) egyetemes névmási mutatója, helyettese, nevezést vagy ismétlést mellőző: pl. a’ föntebbi példában helyettesíti a’ pénzt, mint azon birtoknevet, melyet a’ genitiv (császár) vonzana, úgy hogy ama szószerkezet magyarázóbban igy állana: ,,e’ pénz a’császárnakpénze“, hol pénze birtoknevet é oly erővel helyettesíti, mintha szabad volna mondani: ,,e’ pénz a’ császárnak é;“ honnét 3. világos, hogy az é tárgybirragban kell rejleni inulatónév- mási erőnek, minél fogva a’ szem vagy ész előtti birtokot szükségtelenitse nevezni, másfélül rejleni kell benne valami személyragnak is ja, jä, mely magyarban minden genitivszerkezetnek idege, hogy é maga egy genitivlől (pl. Caesaris) birtoknév gyanánt vonzathassék. — E’ jelentvénnyel öszhangzólag a’ tulajdonmutató é eredetfejtését ta 1 á n azon teljesebb kiejtés nyújthatná, minőben az tájikig dunántúl hallható. Olt ugyanis némely tájon, kié helyett „kiejé“ hallik; (’s ez alakban jegyzé föl egykor Révai, — ugyanebben mulatá föl nem rég a’ in. nyelvészetben a’ göcseji nyelvjárást ismertető adatok sorában Torkos Sándor.) Iiallik *) Lásd az akadémia intését a nyelvrendszer 42-ik lapján, b. alatt.
