Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
16 Hogy be csak könnyűit belé, bizonyítja a’ halotti beszédben: „világbele,“ „uruzágbele.“ E’ belé vagy bele analog a’ felé-vei. Mikép fal(= fél) az ös hováraggal (vé) lön felvé, vagy v-kiejtve felé, ’s hallható igy is fele: azonkép lön: biil-böl balvé, belé, bele; összevonva bé (mint igék elölt;) megrövidítve be. ’S mikép felé szeinélyragozva: felém, feléd, feléje stb; úgy: belém, beléd, beléje stb. Belém értelmileg = be (in) meg én (icf);) azért belém = ttl Iliid). A’ személynévmási ragok a’ viszonyragoknak utána állván, a’ végül történni szokott kopás ellen mintegy födözék a’ viszonyragok teljes!) régi hangtermetét. Ben már a’ halotti beszéd korában kész rag: Paradisum b en, miioszt b en, jovb e n; teljesb alakja a’személyragozott állapot szerint Ítélve; benn (bennem, benned, benne stb.) Ezt ho 1 kérdésre: ön viszonyraggal b al névtörzsböl igy vélem alakultnak: belön; hangugrasztva: bel’n, assimilálva : benn, könnyítve: ben. Személyragozva: belenem (in mir) hangugrasztva: bel’nem; assimilatióval: bennem, mikép jelenleg írjuk. Többes I. személyraggal (mk, uromk mintára) belenömk; hangugrasztva: bel’- nömls; assimilálva: bennömk, bennönk, bennünk. Belenetök, = bel’netök = bennetök. — Kíin(vagy künn) és főn vagy fennaz ön holviszonyraggal szintúgy látszik e’ törzsekből: kiv és fej, hasonulás közbejöttével alakultnak. („Ben ne tök“ a’halotti könyörgésben már „titeket“ helyett fordul elő. A’bélén személyragozása ’s assimilatiója nyújthatná véleményem szerint a’ legegyszerűbb megfejtési kulcsot eme’ vitatott személynévmási accusativokhoz: bennünket, benneteket, azon kiegészítés mellett, miszerint a’nyelvszokás ezeknek ily értelemben használásakor nem az ön rag, hanem a’ bel névtörzs (=mag a’ ,,magunk“-ban) jelentésére gondolt; tán mikép ennek: „hátulja“ személyragozásakor lényegileg nem az ul rag, hanem a’ hát törzs jelentését illeti a’ személyragozás. E’ személyrevivönévmásaikat a’ bel Szóból magyarázva, lényegileg nem térek el azon hasonlitási adatokban dús értekezés eredvényétöl, mely Hunfalvy Páltól olvasható a’ magyar nyelvészet II. évf. III. füzetében.) Hogy végre bői eredetileg beinek óhonnétcasusa (ol öl) mutatja a’ hal. könyörgésben: „tim- nucebelevl,44 (— timnöcebelöl, mostan = tömlöcébő 1.) Még az anjoukorban is fordul elő bői helyett belől, sőt hangvonzatilag halói (= ból.) Öszhangban e’ régi okadattal, a’ személyragos idom ma sem bólém, böled stb., hanem: belőlem, belőled,*) stb (au S mit — bit stb.) Hogy az Árpádkorban még e’ viszonyrag nem vala teljesen kész, onnét is kiviláglik, hogy némely esetben helyette kültávviszonyt („gyümölcsétől enni4'*) és az Anjoukorban gyakran bel 1 ét viszonyt („vennének a’ szőlőnek gyümölcsében“) használni szorult a’ nyelvszokás. Azonban ezektől: belüliből (üllő), belőlem, belőled, belőle stb. = aitö Hitt, üllő bit, ai!& if)ni stb. egészen eltérő ’s független jelentvénnyel ’s minőségben létezik egy viszonyszói belül azon kérdésre hol? tehát már nem az ősi (ol-öl) viszonyrag szerint honnét? kérdésre felelő. Ez mint utóbbi alakulvány, bár egy eredetű, szokásilag nem azonos amavval, t. i. a’ casusraggal, mert mig amaz összevonható böl-re, ez nem; mig amaz hangvonzatot szenved = ból, emez nem; míg amaz honnét? kérdésre felel — és annyi mint a’ német ailö; emez hol? kérdésre felel és annyi minta’ német: innerhalb; — Míg amaz személyragozás utján személynévmásokat viszonyelöragozhat (belőlem, belőled stb, auö mir — bit stb.) addig emez nem személyragozható (mert belőlem nem = innerhalb mein;) hanem mindig on ön casust vonzó viszony szó minőségében elkülönítve áll a’viszonyragozott nevektől igy: belül az árkon (in= nert>alb beS ©rabrnS) és ha személynévmásokra vonatkozik, ’a t-vel állapított r a idomot — rajt veszi igénybe igy: belül rajtam, rajtad stb = illlieríjaíb tltcilt — bdll stb. Nek, vei, töl, mint az első a’ régi nyelvemlékekből is, mint „vei44 tájilag ma; mint mindhárom személyragozott állapotukban folyvást szemlélhető (nekem, velem, tőlem:) eredetileg fönhanguak. — A’ velők rokon szók még kifürkészve nincsenek. Mennyiben nak mint az irányzat viszonyraga, oda függed, a’ mire a’ ható és hatás, úgyszólván, néz; és mennyiben Fábián István szerint „néz“ finnül m- ke, ugyanő biztosban megmondhatná,hanem egy gyök-e ez a’magyarnak viszonyraggal ?**)Töl (mellék t á vviszony,) Ilunfalvy Pál szerint eredetre tövük Érdekes e’ ragnál kiemelnünk, miszerint távjelentö *) Mint felől-ből fel öl e ni, felőled stb. **) Lásd: „Magyar nyelvészet, I. évfolyam, a’ finn nyelv ismertetése“ 1. 31 i.
