Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
11 azonban (úgy gondolom Vasnak egy részében) így is: ki-ajje? ii-ajje; (’s ez alakot jegyzé föl 1808. Pápay Sámuel is, „Magyar literaturu“ című könyvének 201-ik lapján.) Itt*) én az első j-t z-böl hasonultunk véve föl, a’ „kiiijje“ szót szétbontom 1. egy genitivra ki v. kinek; 2. egy mutató névmásra = ez — e’, mellyel a’ látott vagy tudvalevő tárgy mutaltatik; 3. je III—ik személyi birragra, mint a’ birtnévnek, itt jelesül az azt mutató ez névmásnak függedékére: úgy hogy pl. kendőre mutatva, lenne a rövidilett geni- tivszerkczet „kinek kendője-» helyeit: kiez-je? kie’-je? Hol: e’je (ez főnév gyanánt birragozva) megfelelne ilyeknek : ki-je, mi-je; vagy az, amaz, emez, ilyen, st. névmásokból képezve, ezeknek : &-ja ama’-ja, eine’-je, ilyen-je slb. A’ látszat még a’ bcljelentvény kinálkozása mellett is csalhat; azért a’ mondott gyanílással tovább milsem törődve, értelmileg csakugyan állónak látjuk, hogy pl. karé—kar c’-je, vagyis birt okmutatás által rövidített géni ti vszer k eze t, pl. „karnak ere-je“ helyett: mert ezt igazolni látszik a’ törvény, melyet ó-birragu nevek használatában követve tapasztalunk, ’s mely ez alakban mindig egy bírót (genili- vet) és egy birtokot vagyis ennek mutatóját érezteti. Maradván „karé“ mellett: kar, mint geniliv név, mindenféle szám- és birragot ölthet, mely által nem szűnik hírnév (gegitiv) lenni; pl. kar-ok-é, karom-é, korunk-é, karaim-é, karai-é, karaink-é st.; de már casusragot, mely által megszűnnék geniliv lehetni, pl. bó 1, igy: „k ar b ó 1-é“ nem ölthet: viszont valamint a’ birtoknév maga pl. „kendője“ mindenféle casusragot és birtoki többest (kendője, kendőjét, kendőjével st., vagy .kendői, kendőit, kendőivel st.) fölvehet, azonképen a’ birlokhelyettes é is; pl. kar-é, kar-ót, kar-éval st.; vagy karé, karéit, karéival st.; továbbá karuk-é, karunkénak; karunkéinak st., mert ily esetekben nem szűnik mega’ különféle szeméi;,ragokkal függesztett kar genilivképen állhatni;ellenben é maga személyragot főnevekkel kapcsoltan nem ölthet (pl. karé-m) még pedig azért nem, mivel é, éi-ben (mennyiben teljes alakjuk = e’-je többitve e’-jei) már benrejlik a’-j e,-j e i III. személyrag, mit a1 birónév (genitiv) pl. kar, a’ birtnéven (pl. erő) függedöül követel (igy: kar ere-je, vagy e’ helyett, kar e’je) ’s genitivviszony mást, minie’ III személyi jä, pl. az I. személy ragát: m, igy: kar-é-m, csak úgy nem vállalhat, mint nem mondható „karnak erej-em.<-‘ Az e4 tárgybirrag ő 111, személyi névmáshoz csak úgy illeszthető mint bármely birtoknév, pl. miután jól van mondva: az ;,ő kendö-je“, és „kendői“ az „ö — kendö-jök“ és „kendőik“; helyettesiive é-vel a’ kendőt, mondalik: öv-é (=öv-e’-je,) öv-éi, öv-é-k, öv-éi-k. De „karok-é“ mintára már nem mondható: ök-é, mivel „az ö karok-ja sem mondható. Én és Te személynévmások a’ kész é tulajdonmulatót megfelelő személyragaikkalölelik magukhoz, igy: én-ém, te-éd, tárgylöbbitve: en-éi-m, te-éi-d, (mint van é helyett nyíltan birtoknevet használva:* **) én-kar-om, te-kar-od;én karjai-m, to-k a rj a i-d finely idomok helyett azonban ezek dívnak: enyém v. enyim, tiéd vagy tied, enyéim, tieid : mikben megint az i, y, (enyi, ti) csak azon j-re látszik emlékeztetni, mely az én, te állal fölölelt é ( = ejje) tárgybirragban eredetileg rejlik. Hasonlókép világosíthatok én és te személytöbbesének ó-ölelt alakjai is, mint: mi-é-nk ’s mi-éi-nk; ti-é-tek, ti-éi-tek. „Enyéim“ helyett dívik „e nyírnek“ is, miben a’ nyelvszokás máraz „enyim“ lététeméinek vagy alakulási törvényének felejtését árulja el. Család vagy hivatalnevekhez vagy ezeket helyettesítő egyéb főnevekhez függedö ék (=é tárgybirrag •=*• k személytöbbes,) pl. grólék szomszédék, voltakép már nem tisztán tulajdonmutató, mert úgy „gróféi“ tartoznék lenni: de mint kivételes tünemény, azon következetesség által érdekes, hogy, miután mindig több személynek, nem tárgynak, (személytelen birtoknak) valahová-tartozását jelöli, személytöbbessel van képezve (=é -f ki,).nem birtoki többessel (ó-+-i.) Térjünk már át a’ nevek szorosb értelemben vett viszonyítására. Szabadjon ezt ide igtatni puszta gya n ít má ny k é p, mely igazolásra vár. **) Érdekes itt az öreg Pereszlényi Pál jézsuita nyelvtanából Cl702) eme jegyzetet kiírnom : „Nota bis pronomini- bus possessivis: enyim, tied, övé, mienk, tietek, övék, — ungaros imitari singulare artificium hebraeorum, breviter et un a voce complectendi substantiva cum pronomi ni bus possessivis.“ 2*
