Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1855
14 fentartani; s bámultunk ifjuszerü rugékonyságodon most másfél éve is még, mindön a Körös vizének habjai tanodánk egyik nevendékét elnyelték, s te a veszélyes elemben az ifjak merészebbjeivel versenyezve keresgélted az elmerültet. Megtört a tavali gyászos járvány erőszaka s kiragadott körünkből: s elmentél az atyákhoz, hova mindannyian elébb utóbb gyülendök vagyunk; vége már fáradalmadnak, kiszenvedtél, kiküzdöttél. Az áldást nemes kebel meg nem vonja tőled, ki mint nyelvészeti tanár is a szeretet tanát hirdetted, mutogatva a nyelvek törvényeiből a nemzetek rokonságát, testvérülésre rendeltetését; s ki nem méregetted a nyelv becsét a milliók száma szerént, kik azt beszélik, hanem a halhatatlan szellemű és képző erejű müvek értékétül, melyek irodalmában tündökölnek és a nép eszének s jellemének nagyságától, mely a nyelvben mint hangöltözetben ki van fejezve. — Ha annyi erélyt, annyi munkát és időt, menyit a szellem országára fordítottál, földi telkek szerzésére és anyagi kincsek gyűjtésére fordítasz: pénzzel s gabonával volnának most rakva táraid ; így azonban, hogy a szellemnek voltál apostola, megható szegénységben kelle hagynod támasztalan gyermekidet, útalva őket is azon gondviseléshez, melyben magad oly erősen hittél, reméltél. Vajha élő hited ne szégyenülne meg azon családok hidegségén és meddő hitén, kiknek számára saját gyermekeidtől elvontad napjaidat. — Végszóul engedj még egyet, fájdalommal vegyest nekünk, különben zavarat- lan örömüt neked, érintenem. Imé nehány hónap ólta úgyszólván újjászült egyházmegyénk cselekvő buzgalma s a magas kormánynak kegye, — kinek te mint általában a fenálló rend s törvényes hatóságoknak oly hő tisztelője valál, biztos reményt nyújt, miszerint a kedves tanoda, melytől téged csak a halál birt elszakítani: mint ma gyásziinnepet úgy nemsokára örömünnepet fog ünnepelni, a teljes szervezettség, az elismerés ünnepét; s azon ünnepen egy hiányt érzendünk, azt hogy te, ki itt legtöbbet működtél, sorunkban nem leszel jelen; ám de viszont bizunk, hogy te túlvilágodban is örülsz a szent buzgalomnak, s a miveltség terjedésének mint virágnak, mely nyomdokidon gyönyörűen kél, még a te sírodból is emelkedik az ifjakhoz ezen intés: legyetek jelesek, hogy a későbben szülöttek közül is valaki dicsekedve nevezzen.
