Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
23 mindig föntartották; hogy ezen egyházmegyében az esztergomi érsekek is bizonyos joghatóságot megőriztek; végre, hogy a vallás érdeke az erdélyi püspökségnek az apostoli királytól való függését követeli.“ „Hogy Erdélyt csak úgy, mint Bosnyákországot és a Szerémséget Magyarországtól a törökök zsarnoksága szakította el, a hivatalos okiratok igazolják. Mivel azonban a királyi levéltárakhoz ez idő szerint hozzáférni nem lehet, Istvánfi munkája nyomán megállapítható, hogy a mohácsi vész után Szapolyai János Erdélyt a törökök segítségével és mint a szultán hűbérese foglalta el; a nagyváradi béke pedig, mely Erdély birtokát Szapolyai János fiörökösei részére biztosította, a törököktől való rettegés nyomása alatt jött létre; Szapolyai János halála után özvegye a békekötés föltételeit megszegte és a török császárt hívta segítségül; ennek következtében Ferdinánd király a békekötést semmisnek nyilvánítván, Erdélyt meghódította és Magyarország részére visszaszerezte, míg azt János Zsigmond újból a török császár segítségével hatalmába ejtette és Magyarországtól másodízben elszakította ; halála után a harmadik elszakadás következett be, mikor az erdélyi rendek Báthori Istvánt fejedelemmé választották és őt Miksa király azon föltétel alatt, hogy a vajda czímét viselje és Erdélyt mint a magyar király hűbérese bírja, elismerte; ebben a függő viszonyban Báthori Kristóf is megmaradt; Báthori Zsigmond pedig 1598-ban Erdélyt Magyar- országnak visszaadta. Mindebből kitűnik, hogy az apostoli királyok Erdélyről önként és teljesen sohasem mondottak le és gyakran erős sereget küldöttek Erdélybe, hogy azt megvédelmezzék vagy visszaszerezzék. “ „A mi az erdélyi püspökséget illeti, azt, hogy arra a'magyar királyok a kegyúri jogot egykor bírták, senki nem vonta kétségbe. Ha pedig bírták, el nem veszthették, mert azt tőlük senki el nem vette és ők senkinek át nem engedték. Az apostoli királyok az erdélyi püspökség adományozását és a püspökök kánoni bevezetését folytonosan gyakorolták, a mint ezt a tőlük kinevezett püspökök soha meg nem szakadt sorozata, az udvari kanczellária levéltárában és a királyi könyvekben található okiratok tanúsága szerint, hirdeti. És mivel a püspökök a püspökségből jövedelmet nem élveztek, ellátásukról, más javadalmakat adományozván nekik, gondoskodtak.
