Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912

8

engedély alapján — alig huszonkét éves korában — misés pappá lett.7 Az ifjú szerzetes pap kezdetben egymásután a legkülönbözőbb hivatalokban nyert alkalmazást. Mint misszionárius, lelkész és tanító éveken át működött Moldvában, Erdélyben és Magyarországon.8 Később Vili. Kelemen pápa egyenes utasítására 1600-ban Karánsebes és Lúgos oláhoklakta vidékére kerül,9 a hol oly buzgó tevékenységet fejt ki, hogy rövid idő alatt még Basta György, Rudolf híres hadvezérének is kegyelt és meghitt embere lett.10

Bocskay István győzelmes fölkelésekor Szentandrásynak azonban, a kiben a protestánsok nemcsak a szerzetest és katholikus papot, hanem főleg Basta kegyeltjét is látták, alig négy évi működés után 1605-ben Krassó-Szörény vármegyéből menekülnie kellett. Még menekülése is nagynehezen ment. Álruhában, néhány raguzai kereskedő oltalma alatt hagyhatta el Magyarországot s így jutott el előbb a dalmát tengerpartra, Raguzába, majd az adriai tengeren át Rómába.11

Szentandrásy, a menekülő szerzetes az örök városban a leg- szivélyesebb fogadtatásban részesült. Általa a szentszék Szentandrásynak a hittérítés és lelkipásztorkodás terén szerzett érdemeiért óhajtotta az őszinte elismerés adóját leróni. így történt, hogy V. Pál pápa Visconti Alfonz és több bibornoktársa tanácsára az alig 35 éves szerzetesnek a szendrői püspöki czímet adományozta s e czímre Paravicini Octavio bíboros által 1606 november 30-ikán, Szent András apostol napján a Szent Apollinarisról czímzett német-magyar papnövelde templomában fényes ünnepségek kíséretében püspökké szenteltette.12

A püspökké szentelt Szentandrásy azonban Szerbiában a Morava folyó mellett fekvő Szendrőt sohasem látta. A szendrői püs7 Szentandrásy szavai szerint: »Actu celebrans sacerdos triginta duobus annis.«

8 Erről meg így emlékezik: »Diversis in locis et provinciis, ütést in Moldávia, Transylvania et Hungária frequens in concionibus ad populum, sacramentorumque administrationibus fűi «

11 Szentandrásy, idézett oklevelében.

10 Bethlen Farkas: História de rebus Transsylvanicis V. k. 505. 1. Szamoskó'zy István: Történeti maradványai III. k. 024. 1.

11 Szentandrásy, említett oklevelében.

12 Ugyanott.