Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
31 tekintetében támadt nehézségek miatt“ 1638 márczius 17-ikén a megerősítést kereken megtagadta.lil Simándi azonban, a ki előtt az erdélyi katholiczizmus életre keltése és biztosítása életczélként lebegett, be sem várva azt, vájjon a szentszéknél megerősítése ügyében folyamatban levő tárgyalások sikerre vezetnek-e, vagy sem, pár hónap múlva, az 1634-ik év második felében már Erdélybe sietett, hogy a gondjaira bízott kisded katho- likus nyáj lelki vezetését átvegye. Erdélybe megérkezvén papjait zsinatra hivta össze, hogy velők a szükséges teendőket megbeszélje s megállapodásra jusson. Simándinak azonban csakhamar fájó szívvel kellett tapasztalnia, hogy apostoli buzgalmából eredő erdélyi szereplését óhajtott siker nem koronázza. Az erdélyi katholikusok ugyan örömükben, hogy végre főpásztorukat ismét saját körükben tisztelhetik, Simándit a legmelegebb fogadtatásban részesítették, a székely katholikus papságban azonban oly heves ellenállásra talált, a minőre legkevésbbé sem volt elkészülve. A székelyföldi katholikus papok ugyanis a kánoni törvények ama rendelkezésére támaszkodva, hogy a szentszéktől meg nem erősített püspök egyházmegyéje területén semminemű joghatóságot nem gyakorolhat és minden főpásztori ténykedése törvényellenes, Simándi főpapi működése ellen határozottan tiltakoztak. S e tekintetben a papságnak igaza volt. Azonban a fegyelemtől már rég elszokott székely papság e tiltakozással még korántsem érte be, hanem I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez is fordult arra kérve őt, hogy szerezzen érvényt az 1610-iki beszterczei országgyűlés ama határozatának, hogy „az pápista papoknak pispekek ne légyen“ és szólítsa föl Simándit távozásra s ha e fölszólítása elegendőnek nem bizonyulna, Erdélyből egyenesen utasítsa ki. Hogy az erős protestáns érzelmű fejedelem a székely katholikus papságnak ezt a kérését készörömest teljesítette, fölösleges is említenünk.* 20 tartott kánoni vizsgálat iratainak kivonata a budapesti egyetemi könyvtár Kaprinai gyűjteménye A XXIV. kötetében. 10 Ezt a Congregatio Consistorialis 1696 szeptember 16-iki decretuma említi. — V. ö. Fraknói Vilmos : A magyar királyi kegyúri jog 354. 1. Pázmány id. m. II. k. 591, 635, 768 — 9. 1. 20 Kazy Ferencz : História regni Hungáriáé I. k. 299 300.1. Veszély Károly : Erdélyi egyháztörténelmi adatok I. k. 310. 1. — Mindketten *
