Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
14 állott, mint kinevezett erdélyi püspök még egyházmegyéje határait sem léphette át. Ily elszomorító viszonyok között Szentandrásy bár fájó szívvel, mégis kénytelen volt belenyugodni abba, hogy maga helyett az erdélyi egyházmegye élén csak vikáriusok álljanak.30 Minthogy azonban II. Mátyás ama törekvésében, hogy Szentandrásy helyzetén minél inkább könnyítsen, nem lankadod, püspökünk sorsa nem sokára mégis kedvezőbbre fordult. A király ugyanis őt királyi tanácsossá tette, később pedig a csornai prépostságot is neki adományozta.31 Szentandrásy kevéssel győri kanonokká történt kineveztetése után búcsút mondott Pozsonynak és Győrbe költözött. De mint Erdély püspöke itt sem feledkezett meg egyházmegyéjéről. Jövedelmének legutolsó fillérét is készörömest arra áldozta, hogy részükre saját házában ifjakat neveljen3* s azokat a papi pályára kiképezze, hogy ez által is a Magyarországon egyáltalában, de főleg Erdélyben általánosan érzett paphiányon segítsen. Szentandrásy győri tartózkodása alatt az előirt káptalani imák közös elvégzése után minden perczét a lelkipásztorkodásnak szentelte.33 E működési térről, a melyen ifjú korában már a legszebb babérokat aratta, mint élemedett korú főpap sem tudott lemondani. Ő kizárólag hitsorsosai lelki világának élt. Nála az önmutogatás és a közéletben szerepelni vágyás ismeretlen fogalom volt. Azonban még így sem tudott a közbizalom megnyilatkozása elől elzárkózni.34 * 36 Ám ha legfőbb örömét a lelkipásztorkodásban lelte is, mégis szívesen végzett csak a főpapok hatáskörébe tartozó szertartásokat is és készörömest jelent meg zsinatokon, melyeknek tanácskozásaiban alapos készültséggel vett részt, vagy ünnepélyeken, melyeknek fényét jelenlétével emelte. így pl. a Bocskay hajdúi által nieg- szentségtelenített szepeshelyi templom . főoltárát és a Szapolyai- kápolna oltárát 1611 november 12-ikén ő szentelte föl újra.86 30 Veszély Károly : Erdélyi egyháztörténelmi adatok I. k. 333-341.1. 81 Rupp Jakab : Magyarország helyrajzi története I. k. 464. 1. 82 Szentandrásy, idézett oklevelében ; Szeredai id. m. 228—230 1. 33 Szentandrásy, említett oklevelében. 34 Az 1625. évi 15. és 1630. évi 14, törvényczikk ; Magyar Történelmi Tár VIII. k. 43. 1. 36 Pirhalla id. m. 408. 1.
