Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
11 követő napokban Beszterczén tartott országgyűlés a katholikus papokkal szemben oly rendszabályokhoz nyúlt, a melyek nemcsak a katholikus vallás szabad gyakorlatát korlátolták, hanem az ő személyét is érintették.18 Azonban e rendszabályok sem voltak képesek Szentandrásyt mindaddig a szentszéktől nyert megbízatás letevésére és Erdély elhagyására bírni, míg csak legkisebb mérvben is abban a reményben • ringathatta magát, hátha Báthory az ő és hívei zaklatásába belefáradva üldöztetésükkel fölhagy. De midőn előtte kétségtelenné lett, hogy a helyzet jobbra fordulása ezentúl már alig remélhető, végre is menekülésre határozta el magát. Hogyan is folytathatta volna Szentandrásy továbbra is áldásos működését, midőn életéért is minden perczben remegnie kellett? Hogy tehát legalább életét megmenthesse, elfogadta több katholikus főiír tanácsát s ezekkel együtt négy évi önfeláldozó működés után 1611 nyarán elhagyta Erdélyt és dédelgetett nyáját.19 S már hónapok óta biztonságban élt Magyarországon, midőn az erdélyi rendek a fejedelem fölkérésére az 1612 május havában tartott szebeni országgyűlésen őt és a többi szökevényeket és lázadókat örökös proskripczióval sújtották.20 Az Erdélyből menekülő Szentandrásy Pozsonyban talált egyelőre szíves fogadtatásra, csendes és biztos otthonra. Minthogy azonban már kezdettől fogva kevés reménynyel kecsegtethette magát, hogy Erdélybe valaha visszatérhessen, proskribáltatása után pedig az rá nézve egyszerűen lehetetlenné vált, a főpap jóakaróinak és pártfogóinak mindenek előtt az ő megélhetését kellett biztosítaniok. Erről annál sürgősebben kellett gondoskodniok, mivel Szentandrásyra nézve a szendrői püspökség a czimen és a főpapi jellegen kívül egyebet aligha jelentett. A püspök jóakarói tehát, hogy a körükben időző főpapot legalább némikép az anyagi gondoktól megóvják magához a magyar királyhoz fordultak. 11. Mátyás értesülvén 18 Erdélyi Országgyűlési Emlékek VI. k. 170—1. 1. 10 Szentandrásy, idézett oklevelében. Szcredai Antal id. m. 229 1. Hogy Szentandrásy Erdélyből való menekülése 1611-re teendő, kitűnik abból, hogy ő ennek az évnek őszén, november 12-ikén már a Szepes- ségben oltárszentelést végez. Pirlialla Márton: A szepesi prőpostság története 408. 1. 20 Erdélyi Országgyűlési Emlékek VI. k. 223—4. 1.
