Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909

17

Újvidéken túl átmenvén a Dunán, egy rövid időre búcsút vettünk az édes hazai földtől, mert a túlsó parton lévő Pétervárad már a Horvát-társország területén fekszik.

Már jóval azelőtt, hogy a délmagyarországi szerbek művelődési központjába, Újvidékre érnénk, feltűnik délfelé a Fruska-Góra festőién szép hegyláncolata. Közeledve hozzá, a beocsini cementgyár kéményei is felhivják figyelmünket.

Az újvidéki vasúti hidról remek kilátás nyilik a szemben fekvő péterváradi hegyi erődre, amelynek falai alatt fényes győzelmet aratott Szavoyai Jenő a török sereg felett 1716-ban.

A Dunán áthaladva nyomban egy alagútba érünk, és ezentúl egy jókora utón a Fruska-Góra keleti lába és a Duna folyam között visz utunk. Igen szép és kultivált terület ez: a hegyoldalokon szölökertek és gyönyörű ezüst- hárs (Tilia argentea) erdők váltakoznak. Itt érintjük Karlovicát (Karlócát), amely a szerb pátriárcha székhelye. Történelmileg is nevezetes hely: itt kötötték meg 1699-ben a még ma is fennálló „Béke-kápolná“-bán azt a békét, amely a 150 évig tartó szomorú emlékű török uralomnak végét vetette hazánkban. A cortanovci hatalmas tunnelen átrobogva egy szép nyilt területre jutunk: ez a Szlavoniai-lapály. Ezen haladunk Zimonyig, Szeréin vármegye e legkeletibb pontjáig.

Zimony a Duna és a Száva folyók találkozásánál fekszik. Előnyös helyzeténél fogva már ősidőktől kezdve igen fontos pontja volt a magyar szt-korona országainak. Élénk kereskedelme révén rohamosan fejlődik és gazdagodik. Sajnos, nem volt időnk és alkalmunk arra, hogy megtekinthessük. Csak elsurrantunk mellette, de ama gondolatok, amelyek e helyen felébredtek bennünk, a régen letűnt daliás időkre terelték lelkünket. Innét intézte a nagy Hunyady János utolsó csatáját a török ellen Nándorfehérvár védelmére és itt is halt meg a győzelem kivívása után még ugyanazon évben (1456). Régi várfokán egy turulmadaras millenniumi emlék áll, hirdetvén a nagy Dunán fel- és alájáró nemzeteknek: „Él magyar, áll Buda még!“