Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909

11

Gyönyörű villái sejtetni engedik, hogy a kolozsváriak kedves üdülő helye.

Bánl'fy-Hunyad táján egy kis patak bukkan elő a virágos rét tarka szőnyegén: a Sebes-Körös, amely e vidéken (Körösfön) ered. Ez kisér bennünket tovább Nagyváradig. Utunk hovatova emelkedik és mindjobban kanyarog. A kilátás fokozatosabban szebb panorámát tár szemeink elé. Balról a Gyalui- és Bihar-havasok zordon gerincei, jobbról a Meszes szelidebb konfigurációi kékellenek a ködös távolban. A Sebes-Körös egyre nő s mindjobban nyaldossa az egymáshoz erősen közeledő és tekintélyes magasságú hegyek kristályos közetanyagát, a csillámpalát és dacitot. Dacit! Mi ez ? Ez azon szemcsés kockás kövek anyaga, amelyek városunk piacának gyalogjáróit burkolják, s amelyet itt tévesen gránitnak mondanak. A Sebes-Körös partján fekvő Kis-Sebes kőbányái voltak ezeknek szülőhelyei. A Körös völgye folyton szükebbre szorul s Csúcsa és Bucsa környékén valóban lebilincsel szépségével. E tájon van a Királyhágó, amely a régi Erdély kulcsa volt. Mielőtt a Körös a Nagy-Alföldre lépne, Rév környékén egy utolsó szépségét tárja az utazó elé: a Zichy-barlangot a belőle kifolyó patak remek vízesésével.

Itt búcsúztunk el szükebbkörü hazánktól: Erdélytől, hogy 9 nap múlva újra viszontlássuk.

A hajnal pirkadása már a Nagy-Alföldön köszöntött bennünket s „mosolyogva nézett reánk“ az „aranykalásszal ékes rónaság.“ Mint egy kiterített képes könyv feküdt előttünk édes hazánk fövidéke. Az Alföld a maga végtelenségével lebilincselő mindenkire, különösen a hegyvidék fiaira. Érdekes volt megfigyelni a hatást növendékeinken, akik még ilyent sohase láttak. A gazdag vetések érésnek indult hatalmas szőnyege, az ákác-sorokkal szegélyezett hosszú dűlő utak, viruló rétek, szölökertek tele gyümölcsfákkal, a fehérre meszelt tanyai épületeknek szanaszét szórt tömege az „óriás szúnyognak“ kinéző ágaskutakkal és cigánykereket hányó szélmalmokkal, a nagy messzeségben föl-föltünedezö sugártornyú falvak ha nem is gyönyörköd