Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1904
I. Művészettörténeti előadások a középiskolában. A magyar középiskolák jelenlegi tanterve a XIX-ik század utolsó éveinek a gyermeke. És mégis inkább hasonlít a század első éveiben élő magyar nemeshez, a ki kegyelettel csüngött csendes tétlenségében a fényes múlton s ábrándozásaiban nem vette észre a jelen fenyegető bajait, a ki áhítattal szemlélte az ősök, mindenesetre tiszteletre méltó, rozsdás fringiáit, s hosszantartó merengéseiben elfeledte beszerezni azokat az eszközöket, a melyek nélkül életének fentartása lehetetlen. Ilyen elmaradt nemes mostani tantervűnk is. Nem tagadhatunk meg tőle sok jó tulajdonságot, a melyek közül mindenesetre legszembetűnőbb a kegyeletes ragaszkodás a mull idők elveihez; de a komoly szemlélő figyelmét nem kerülik el azok a hibák sem. a melyek miatt nem alkalmas arra, hogy rendeltetésének megfeleljen, azaz, hogy vele, mint eszközzel a középiskola teljesítse azt a feladatát, a melyet számára a társadalom tűzött ki. Egyik sarkalatos hibája, hogy a művészettörténet gondos tárgyalására nem sok figyelmet fordít. Úgy látszik, mintha a (politikai) történelem és irodalomtörténet feladatává-tenné, hogy koronként a művészetek állapotáról is felvilágosítsa az ifjúságot. Csakhogy a történelem tanárának alig van ideje arra, hogy a politikai és művelődéstörténet l*
