Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900
hívják. A bóra szelidebb alakját pedig borino-nak nevezik, körülbelül ilyen ,,ftok-borá“-val volt nekünk is dolgunk. Licstől Budapestig. A licsi völgyből — az útnak e részét Fiúméig menet a tiszta időben jobban élvezhettük — a Szleme- alaguton (mely mintegy 340 m. hosszú) keresztül mentünk át az Adria és Feketetenger folyóinak vízválasztóján és utunk legmagasabb pontján (A vonat 836 m. magasan halad). Innen lefelé visz már utunk és a Bucso- moz-alagutat elhagyva egy hosszan elnyúló völgyben Lökve, majd a szintén Karszt-dolinában fekvő Delnicze állomásokat érintjük. Ez utóbbi hajdan Fiume megye székhelye volt. Utunk a fíesnyak-alaguton (198 m.) és a Susicsa- alaguton (370 m. hosszú) keresztül visz be a Kapják völgybe a 993 m. magas Kupják hegy felé; ezen a hegyóriáson egy 1223 m. hosszú hajlott vonalú alagutban hatoltunk át. A Kupják hegyétől, mint központból futnak le minden irányba, egymástól távolodó sugarakhoz hasonlóan, a messze, a Kulpa és Kulpicza medréig lenyúló völgyek. E völgyeknek és a majd sziklás, majd fényűvel borított hegyormoknak változatossága és szépsége, tiszta időben ritka élvezetet nyújthat az útasnak. Skrad-nál hagyuk el a fenyvesek zónáját, hogy ezentúl lombos erdők között folytassuk utunkat. Brod-Moravice és Cameral-Moravice, majd Vrboszka mellett elhaladva a Dobra vizének szűk völgyébe robogunk be. E kis vizen többször áthaladva érintjük Oyidin városkát. A Karszt legtipikusabb vizét, a Dobra patakot e város közvetlen közelében a Jula szakadéknál nyeli el egy barla-ng, hogy csak 5 km. földalatti útja után adja vissza a napvilágnak. A Dobra e földalatti útjában bizonyára számtalan barlangot mosott ki a Karszt meszes