Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1899
— 8 — Rubens-osztályban ismételten és behatóan tanulmányoztam, azonban korántsem egymásnak egyszerű másolatai, hanem miként ez Rembrandt-, Murillo-, Raffael- és más elsőrangú festőknél is szokásos jelenség, hasontárgynak más-más felfogással újabb feldolgozásai. Rubens tehát nemcsak önmagát ismételte, hanem mi több épen tárgyunkat, Krisztusnak a keresztről való levételét, örökítette meg a legszámosabb festményben és épen ezért azon körülmény, hogy Rubens hasontárgyú festményével az antverpeni székesegyház kereszthajójában találkozunk, korántsem kielégítő ok arra, hogy a sza- mosújvári oltárképet tőle elvitassuk, ha egyébként a festmény composítiója, csoportosítása, a színezés pompája és az egyes alakok megörökítése a szemlélőt az ellenkezőről meg nem győzik. A szamosújvári oltárkép e tekintetekben sem hagy semmi kétséget főn a felől, hogy e mű is Rubens, a tündöklő mester, eredeti remek alkotása. Képünk ugyanis nem szolgai utánzása és másolata Rubens föntebb említett hasontárgyú festményeinek, hanem mind hatalmas composítiójában, mind az ecset remek kezelésében, mind az egyes alakok hatalmas, erőtől dúzzadó elevenségében Rubens kiváló ecsetére vall, akár a szenvedélyes moz- dulatú, izmos férfiak, akár a teltidomú és érzéki szépségű nők alakjait tekintsük. E festményen az emberiség bűneiért kereszthalált szenvedett istenfiának alakja csodásszépségű; a szent Szűznek fensége, Mária Magdolna alakjának kidomborodó remek arányai s a holttest alábocsá- tásában közreműködő többi személyek profán realizmusa egyaránt lebilincselő; Máriának, a szent Szűzre emlékeztető istenanyának Mária Magdolnával, kiben a nő, az asszony, az uralgó jelleg, szembeállítása, páratlanul megkapó ; az arczok kifejezése, a ruhák ránczai, az összhangteljes színezés melegsége egyaránt művészitökélyű; az égnek a kép hátteréül szolgáló sötét boltozata végül egy parányit sem idealizált, a lehető legegyszerűbb, olyan, a milyet bármely éjjel láthatunk s épen azért hat, mert
