Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898

I A lakodalom utáni napon a menyecske már férje házába hívta meg a rokonságát ebédre (repotia) s mint házi asszony fogadta őket. Ugyanezen a napon mutatta be az első áldozatot a ház védő szellemeinek. Ezzel be is fejeződtek a lakodalom ünnepségei. A felhozott házassági szokások és szertartások közül a kalácsáldozat lényeges része volt a confarreatiós há­zasságkötésnek. Hihetőleg fárasztólag hosszú ideig tar­tott a sok ima, az előirt szertartások, úgy hogy nem csodálkozhatunk, ha a vallásos élet bensőségének csök­kenésével a szertartásos esküvőket is kerülték s beérték a törvényszabta polgári szerződéses házasságkötési for­mával, különösen az ,,usus“-szal, melyben a beleegyezés kölcsönös nyilvánítása volt a lényeges föltétele a házas­ságnak és az egy esztendei együttélés a férj családjába jutásnak. A császárkorban az ünnepies és nagyon szertartásos házasságkötést már annyira kerülték, hogy a confarreatiós házasság ritkaság számba ment. Tiberius idejében alig tudtak találni ilyen házasságból származott patrícius férfit és nőt, hogy velők egyes papi állásokat betöltse- nek. A házasodási kedv megcsappanásával az esküvők is egyszerűbbek lettek. Feczkó J.

Next

/
Thumbnails
Contents