Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898

— 18 —

divatba jöttek, s Rómában nem egy lakodalmat láttak különösen a császárok korában, mely enni-inni való tekintetében messze meghaladja a mi fogalmainkat.

Mind a lakoma, mind az említett szertartások nagy része vagy mind, rendesen a menyasszony szüleinek házánál folytak le; nagyritkán, ha a menyasszony teljesen szegény volt, a férj háza volt az ünnepségek színhelye.

Késő este vetett véget a lakomának, a mikor is a menyecskét —- talán a szabin nők szerencsés elrablásának emlékére — anyja öléből kiragadták. S ezzel megkezdődött a menyecske átvitele a férj házához hangos, ünnepies menetben, melyet látni és tudni vágyók nagy serege kisért.

A menet a következőképen alakult meg:

Elül mentek a fuvolások és a fáklyavivők fenyőtoboz mintázatú fáklyákkal, utánuk a násznép, talán varázslat és megigézés ellen u. n. fescenninus dalokat énekelve, a melyekben refrainül valami ősi istennek nevét, Tala- siust vagy Thalassiot, hangoztatták. A dalok tele voltak tréfával, de sikamlóssággal is. Nem csoda, ha a keresztény-korban nagyon óvják tőlük híveiket az egyházatyák.

A násznépet az új férj követte diót osztogatva vagy szórva a gyermekeknek, talán hogy a menyecske ne hallja esetleges rosszakaróit vagy a trágár dalokat, vagy — a mi valószínűbb — hogy jelezze ezáltal, hogy a gyermekjátékoknak részükről véget vetett a házasság.

A férj után egy vőfély következett kezében galagonya vagy somfafáklyával, melylyel Ceres tiszteletére bevilágította az utána lépdelő menyecskének útját. A menyecskét két vőfélyifjú .(patrimi, matrimi) vezette. Mögötte guzsalyt és orsót hoztak. A vőfélyeknek confar- reált házasságból kellett származniok s atyjuknak, anyjuknak még életben kellett lennie. A fáklya a házasság és halál jelképe volt a rómaiaknál, csakhogy a menyegzői fáklya a vőfély kezében, mint látjuk, nem szurokfenyőből készült, hanem galagonyából vagy somfából. A férj