Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1892

8

Az ilyen nagyon is kényelmes eljárás absurditása mellett azt hiszem nincs miért bizonykodnom. Hunfalvy és utána földrajzi tankönyv Íróink már jobb utón haladnak; mert a Kis- és Nagy-Szamos a Maros és Aranyos folyók — tehát legalább természetes határok — között tüntetik föl a területet. Ám ez az út is abba a régi iskolába vezet, melyben a geológiai viszonyoknak nem sok respectusok volt.

Hauer és Stäche mint láttuk az elsők, kik keresztül lépik a Kis-Szamost, midőn a Kolozsvári vidéki szénafüveket is a Mezőséghez számítják. Itt már a geolog szólal meg, valamint G. vom Rath útirajzából is, a ki már nem is beszél a Mezőségről különösen, csak arról a dombvidékről, melyet tetiär rétegek alkotnak.

Hermán Ottó nem geograpltus s nem is geológus, autopsia után készült mezöségi tájrajzai azonban a legsikerültebbek és e tájrajzok egyik typusát épen a Kolozsvár vidéki szénalüvekben állítja elénk.

Hauer, Stäche és vom Rath nyomán akarok én is tovább haladni, midőn a mezőség fogalmának és határvonalainak szabatosabb megállapításában első sorban a geológiai viszonyokat óhajtanám tekintetbe vétetni. Azt hiszem, hogy így és csakis így állapíthatunk meg aztán egy pár oly vonást, melyeket ha az eddig ismert mezőségnél nagyobb területre alkalmazunk is, legalább általában jellemezni fogjuk azt. És itt megjegyzem, hogy a mezőség characteristicumául egyik-másik leírótól idáig fölsorolt vonások jobbára alig állják ki kritikát. Az az általánosan elterjedt nézet pl. hogy a mezőségnek erdeje nincs: tévedés, melyre már Hermán Ottó figyelmeztet.1) Igaz hogy terű- letühk déli részén feltűnően el vannak szórva és csak kis területeket foglalnak el az cdők, ezen a részen nem is fedezik hát a vidék fa szükségletét; de nem így ám északi félében és keleti szélein. Vannak biz ott erdők és nem is ritkán. Nem rengeteg őserdők ugyan, de nem is holmi »ju') Id. m. I, r, ii 1.