Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1891

— 218 —

Sapor levele Tiránhoz.

»A Mázdejesn-ok hőse,') a nap társa,2) Sapor, a királyok királya, boldogságunkról emlékező szeretett testvérünknek, Dirán-, az örmények királyának sok üdvözletét.

Valóban, arra a meggyőződésre jutottam, hogy szere- tetedet irántam szilárdul megtartottad ; mert nem jöttél el a császárral Perzsiába, hanem még a hadsereget is, melyet ő tőled kapott, visszahívtad. Az első, a mit tettél, tudtommal az, hogy nem engedted őtet országodon által- menni; a mit ő bizonyosan megtett volna. Miért is hadseregem elővédé megfélemlett és téged okolva visszatért. Én ezen megbosszankodva vezérükkel bikavért 5) itattam. De országodnak semmi kárt sem teendek, esküszöm a nagy Isten-, Mihér-re4) csak siess látogatásomra, hogy a közjóra nézve valamit kigondolhassunk.«

A mint ezt elolvasta Dirán, az eszetlen elment hozzája; mert az Igazság vitte őtet a megtorolás helyére. Mihelyt Sapor őtet meglátta, a sergek előtt szóval megfeddette és szemeit megvakítá; úgy járt mint hajdan Szedékiász. Talán így lett megbosszúlva azon szent férfiúért, 3) ki által országunk megvilágosíttatott, ki az evángeliom szavai szerint »a világ világossága« lett,1’) kitől Dirán megfosztotta Örmény- országot. 0 is megfosztatott a világosságtól, miután 11 évig kormánykodott.

') A szövegben »máztézántz.« Máztézn =Vermezti tzégh (Ver- mizt ivadéka). Vermizt = Tiosz=Zei'isz (Jupiter). Máztiezn a régi perzsában vagy zendben így Íratott mázdejesn, mi ezt jelenti : Árámázd (Jupiter) tisztelője, imádója.

*) Sapornak ehhez hasonló czime Ammiannál (XVII) is előfordul : »Rex regum Sapor, particeps Syderum, fráter solis et lunae, Con- stantio Caesari, fratri meo salutem plurimam dico.«

;i) A mérgezésnek ezen neme a régieknél, különösen a perzsáknál szokásos volt. Lásd Plutárchot (Themistocles), Strabót, Herodotot.

4) Mihr (nap, örményül árékág) a perzsák istene: Mitrás, Közönséges eskűforma a régi perzsáknál; előfordul Xenophonnál is: /.iá %óv 1\1 íí)(iai’.

8) Juszik és az öreg Dániel. L. Bizánti Fáuszt. 111. 20.

') Máté V, 14.