Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890
74 kedvéért, szokása volt titokban mit sem tenni. Azért ezen utolsó és tökéletes gonoszságot meg nem tanulhatta; de talált mégis módot ezen elvetemedett mesterség megtanulására, midőn azt hazudta, hogy hasfájdalma van, mely semmi egyébbel nem gyógyítható, mint csak egy rettenetes szóval és névvel, melyet másnak nyiltan meghallani nem lehet. És az, ki a megszokott gonoszságot szőtte, megtanító őtet a háznál úgy mint a nyilvánosságban; mert gyanútlanul fejét Piurászb vállaira tette és füleibe súgva, tanitá meg őtet a gonosz mesterségre. Az, a kit ők *) meséikben a sátán fiának nevezték, mindenben Piurászb kedvét teljesítette; de azután ezért tőle ajándékot kért és meg- csókólá a vállait. A sárkányok eredete, vagy mint mondják, Piurászb- nak valóságos sárkánynyá vaíó változása ez: Ő elkezdett szüntelenül az isteneknek embereket áldozni addig, míg a sokaság megutálta és elűzte őtet. Erre ő a fentnevezett magas fekvésű vidékre (Démbávend) futott. A szakadatlan üldözés alatt kísérete el-elmaradt tőle. Most üldözői felbá- toródva nehány napig e helyeken megpihentek. De Piurászb összegyűjti elszélyedt embereit és hirtelen üldözőire rohan, kiknek nagy veszedelmet okoz. Végre mégis a tömeg lett győztes. Piurászb elfutamlik, de egy hegy közelében utói éretvén, a nép őt megöli és egy nagy kénverembe veti. *) A perzsák.
