Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890
6 3Első' királyaink és fejedelmeink tudományszeretetlen ') eljárásáról. Első őseink tudományszeretetlen eljárását nem akarom a gáncsolás megemlítése nélkül hagyni, hanem épen itt, munkálkodásunk kezdetén azt a hibáztatás szavaival illetem. Mert ha valóban méltók a dicséretre azon királyok, kik koruk eseményeit Írással és előadással megörökítették s a bölcseség és vitézség minden tettét évkönyv- és történelembe besorozták, akkor, azok után, az anyaggyüjtő munkával foglalkozó történelemirók is méltók dicsérő szavainkra. Mert az ezek által előadott tények olvasásából szerzünk magunknak tapasztalatot az emberi intézményekről és tanuljuk megismerni a polgári törvényeket. Midőn mi a chaldaeusok, assyrok egyptomiak és hellenek ilynemű értelmes nyomozatait és elbeszéléseit olvassuk kedvteléssel, — akkor igazán vágyakodunk tudományára azon férfiaknak, kik ilyenre törekedtek. Mindnyájunk előtt világos, hogy királyaink és más nagyjaink elhanyagolták a tudományokat és hiányos műveltséggel bírtak. Mert habár kis, nem nagy számú, szűk határok közé szorított és erőhatalomra nézve gyönge és gyakran más uralmak alá vetett nemzet valánk, mégis találunk sok vitéz tettet, melyek országunkban vitettek véghez és az írásos feljegyzésre méltók lettek volna; azonban azok közül egy sem gondoskodott ezeknek Írásbeli meg- örökitéséről. Tehát azokat, kik nem is gondoltak arra, hogy önmaguknak jótettet tényezzenek és nevöket maguk után az országban emlékezetben hagyják, becsmérlésünk hogyan illetheti, ha mi tőlük nagyobbat és régibbet, mint milyenek ők, követelünk? De valaki azt mondhatná, hogy ez, abban az időben, a betűk és az irodalom hiánya miatt történt így, vagy a különböző háborúk miatt, melyek gyakran közvetlenül következtek egymás után. *) *) Animászdászer, filozófiában, bölcseség-szeretetlcn.
