Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1888

- 8 —

a téglavetők melletti iszapos talajú pocsolyákból. Gyéren fordultak elő a növényzet nélküli pocsétákban s egyáltalában hiányoztak a Kakasváros melletti porhanyó, trágyás talajon büzhödő pocsolyából.

Viselkedésében megegyezik előbbi rokonával. Rendesen a víz fenekén ül s előszeretettel búvik a vizi növények szálai, gyökerei közé. Sötét olajzöld habitusában sokkal köny- nyebben észrevehetni, mint az Apus cancriformist.

A Lepidurusok partheno-genesisében az egymásután föllépő agam generatiók száma szintén határozatlan lévén, az összefogdosott, szám szerint 273 drbot, szintén szorgosan átvizsgáltam s úgy találtam, hogy abból 20 drb., tehát ismét kürülbelől 7°/0 hím van. A nőstények pánczéljának középvonala 13—30 mm., a hímeké 10—17 mm., tehát a hímek ezeknél is kisebbek a nőstényeknél. *)

A szamosujvári Apusidák mindkét fajáról szólva, még egy érdekes körülményt kell itt röviden jeleznem.

Az ivarok elkülönítése alkalmával, minden egyes példányt kritikus szemekkel vizsgálva, feltűntek nekem, miszerint úgy az Apus, mint a Lepidurus faj némely egyéneinél a kopoltyu-lábakon levő külső, dárdaalaku nyujtványok és kopoltyúlemezek sajátságosán és rendkívül fel vannak duzzadva. Az illető példányokat beküldtem Dr. Entz Géza tanár úrhoz, kinek tüzetes vizgálata érdekes világot vetett ez idegen tömlőszerű képletekre. A tanár ur oly szives volt megígérni, miszerint vizsgálatának érdekes eredményét a faunisticai följegyzésekkel kapcsolatban elő fogja adni. **)

*) A Lepidurusok az idóu (1889) szintén megjelentek és pedig ismét tömegesen, azonban csupán a várostól északra eső pocsétás területeken. Az idén gyűjtött anyagot még uem vizsgálhattam át s igy csak ezután fog kiderülni abból az ivarok közötti viszony esetleg a geueratio agam volta.

**) E vizsgálatok nyomán igy ír Entz: „Azok között az Apus cancriformisok és Lepidurus productusok között, melyeket Dr. Már- tonfi Lajos Szamosujvár környékén gyűjtött, s melyek akkor, a mikor azokat megvizsgálhattam, már több hóuapig áztak erős borszeszben, számos példány felületes megtekintésre is kitűnt avval, hogy ko- poltyuinak úgy nevezett zacskó alakú függelékei, valamint itt-ott