Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1888

— 4 —

Sill W. Szász -Sebesről; Dr. Daday J.1) constatálja Kolozsvárról, Gyaluból, Marosvásáhelyről, N.-Szebenből2), Bra- zova és Sepsi-Szt.-Gzörgyről.

E lelőhelyekhez sorolhatom most Szamosujvártt, a hol a f. év ápril hó 25-én kerültek először szűrőmbe az első példányok a város déli oldalán kifutó vasútvonal melletti árokból. Másnap s azután csaknem két hónapon át sokszor volt alkalmam különböző helyeken és nagy mennyiségben megfigyelni és gyűjteni e rákocskákat. A város déli határában megtaláltam még: a téglavetők melletti és a BSzent Antal rét“ vasúti oldalán levő iszapos pocsolyában; a Szt. Gergely árvaház kertje alján, a vasútvonal és a „Kakas-város“ közé eső pocsétás területeken. A várostól északra gyűjtöttem a vasútvonal két vonalán elfutó homokos-iszapos talajú árkokból s a „Szt.-Ignátz“ és a „Felsőrét“ pocsolyáiból.

E pocséták csaknem kivétel nélkül — helyenként meg éppen sűrűén — be vannak nőve növényekkel is. Valamennyi közül különös említést érdemel a Kakas-város melletti előfordulás, hol csupa rothadó, korhadó szerves anyagok, valóságos trágya-réteg fölött terült el a pocsolya büz- hödő vize.

A különböző helyekről összesen mintegy 500 drbot fog- dostam össze. E szám bizonyítja tömeges megjelenésüket. Legtöbbet gyűjtöttem az iszapos-homokos talajú pocsolyákból. Társaságukban rendesen ott volt az alább említendő két kopoltyús lábú is és egész serege az apróbb héjjasoknak.

Az Apus cancriformis rendszerint a vizfenekén ül. A nyugalomban lévő állatot moszatoktól és infusoriumoktól el- *)

*) „XJjabb adatok Kolozsvár és Erdély crustacea- faunájának ismeretéhez.“ Orv. term. tud. Értesítő. 1884 IX. évf. 30J 1.

2) Ormay Sándor ur a nagyszebeui áll. gymu. tanárának hozzám intézett szives tudósítása szerint, a szebeni áll. gymn. gyűjteményében nincs Apus cancriformis. Daday tehát alkalmasint tévedésből említi e gyűjteményt. Arról külöuben Ormay ur is tudósit, hogy őt a néhai [tiess Károly értesité az Apus cancriformisuak a n.-szebeni orsz elmegyógyintézet mellett levő, u. n. „holt Ci- biu“-ágban való előfordulásáról.