Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1886
5 köveként őrzött Pyritnek talán egyetlen — s meglehet úgy is mákszemnyi — darabkáját. Székes-Fehérvár, Veszprém, Csurgó középiskoláinak gyűjteményébe véka számra heverhetnek a Balaton „kecske-körmei;“ Nagy-Váradra, Belényesre akár szekerekkel szállíthatni a szomszédos bihari hegyek csontbarlangjainak gyönyörű ős-emlős maradványait és Zilahon — szememmel láttam — utczákat köveznek a krétabeli óriás Hippuritek- kel Szolnok, Csongrád, Kalocsa bővelkednek a Duna és Tisza halaiban, Kolozsvár szénafüvein nyüzsög a Pelias berus, Déva városának pedig Bujtur és Lapugy mediterran faunája, az aranyi hegy specialis két ásványa, skorpiók, homoki viperák stb. stb. vannak ugyszólíva tőszomszédjában. Van-e ország természeti kincsekben gazdagabb mint hazánk ? Bizonyára nincs. És van e hazánknak olyan középiskolája, melynek közelebbi vidékén ilyen természeti kincsek ne fordulnának elő? Alig hiszem, hogy volna! No lám! Mennyi érdekes anyag hever szerte-s/.ét fölhasználatlanul és veszendőnek engedve a szabad természetben, vagy pedig hiába való porlepte lomot képezve valamelyik iskolai gyűjtemény zugában. És panaszkodunk sovány évi általányokról, tanszerek hiányairól! Es van még ma is közép iskola (?) a hol Ilire hamva sincs a természetrajzi gyűjteményeknek. (? !) Hát mire valók azok a szabadban lévő kincsek? Vagy azt várjuk hogy maguktól sétáljanak bé gyűjteményünk fiókjaiba? A természetnek a különböző vidékeken előforduló sajátosabb termékeit első sorban az illető vidékeken levő vagy a^hoz legközelebb eső középiskolák tanárai és tanulói volnának hivatva összegyűjteni. A sikeres természetrajz-földrajzi oktatás követelte excursiokon — s azonkivűl is — bőséges alkalom nyílik a tanárnak és az ő útmutatásai nyomán a tanulóknak is szorgalmasai! összegyűjteni az illető vidéknek specialitásait s
