Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
I. A MI NAGY KIRÁNDULÁSUNK. (Tanít ványaimnak.) „Tiszta nemes lelkek, kik gyors munkára hevülve A jeles erkölcsnek s tudománynak kezditek útját, Halljátok szavamat, melyet javatokra leírok.“ VÖRÖSMARTY. A mit egy egész évig tervezgettünk, a melyre egy egész éven át gyűjtögettük össze fölösleges krajczárainkat, s a melyről türelmetlen kiváucsisággal álmodoztatok már hetekkel az előtt — végre csakugyan be is teljesedett. A mi nagy kirándulásunkról szólok. Emlékezni fogtok bizonnyára, hogy már az év elején fölemlitém előttetek, hogy ha az ásvány-földtant kellő szorgalommal tanuljátok, egy szép kirándulásra foglak vezetni titeket; — egy nagy kirándulásra, messze vidékre. Mennyiszer emlegettük az éven át azt a vidéket. Midőn a viz erőmüvi és vegyi hatásáról, munkájáról volt szó, fölemlitém a Sebes-Körös •gyönyörű völgyét is, elvezettelek a képzelet szárnyain a Biharhegység éjszaki részének mészkő sziklái közé s már előre leirtam előttetek azokat az odvas, üreges márvány szirteket, melyek széditő magasból meredeznek alá az elrobogó vasúti kocsikra s a zugó-zajongó Körös kavicsos medre fölé. A szénsavas viz oldó erejéről beszélve, egyebek között a pesterei csontbarlangot is megemlitém s elmondám, hogy majd ott megfogjátok látni a szénsavas viz munkáját, majd megbámuljátok a kivájt, kiodvasztott szikla üregeket és a mészrészecskékből ismét csodálatosan fölépített cseppkőképződményeket. A kőzet- és földtan tárgyalásánál még gyakrabban jött szóba a teendő kirándulás. Városunk vidékén hiába keresí*
