Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
— 22 — olyan helyeken fordulva meg; a hol a múlt évben nem valánk. így kerültünk ki a kolozs-monostori gazdasági intézetbe is a hol, ha jól emlékezem, a gyönyörű svájczi téliének nyerték meg köztetszésünket. Innét a sétatéri tó s majd a ezuk- rászda mellé kerültünk, a hol pihenőt tartva, fagylaltozás után siettünk ebédre s ebéd után ki az induló házhoz. A kolozsvári induló háztól hazáig hamar eltelt az idő. Pár óra múlva egy szép kirándulás feledhetetlenül kedves emlékeivel és hasznos ismereteivel meggazdagodva szállottunk ki a szamosujvári induló háznál. Irjam-e le ? milyen örömmel érkeztünk meg, milyen örömmel vártak és fogadtak minket ide haza? Emlitsem-e még a kicsomagolást stb? — Azt hiszem fölösleges. Egyet azonban nem szabad elfelednem! Mindnyájunk forró köszönetét kell nyilvánítanom mindazok irányában, a kik kirándulásunkat lehetővé tették, sikerét előmozdították. Ezek között fogadja szives köszönetünket azon ismeretlenül maradni óhajtó emberbarát is, a ki önkéntesem ajánlá fel erszényét, egy szegényebb sorsú, de jó tanuló ifjú kirándulási költségeinek fedezésére. Hálás érzettel tartozunk a Gondviselésnek, a miért fáradságos utunkra erőt és épséget adva, megőrzött minket minden bajtól! Ti pedig kedves barátim! kik ez évben elhagyjátok kis iskolánk szerény hajlékát, „Majd ha virágaitok kifakadnak az illatos erdőn S gyenge jáczintot, fris violát koszorúba kötöztök, A zöld gályák közt, hol előbb mulatozva bolyongtam, Hagyjatok egy fürtöt számomra is. Ez legyen és a Mit jó szivetek érez, emlékül adva nevemnek.“ Dr. Mártonfi Lajos.
