Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882
A természet könyvéből, vonatkozással a szamositjvári viszonyokra. Sz»nt természet dajkáik odó anyám; Szeretlek én kimondhatatlanul. Nos a kinek kedve vau tartson velem! Tegyünk egy természetrajzi sétát városunk területén Ismerkedjünk meg a vidékkel, a földdel a melyen lakunk, a liol élnünk és halnunk kell; figyeljük meg a természetnek minden érdekesebb vagy a helyi viszonyokból kifolyólag fontosabb tárgyait, nyilván u- lásait. Tanulmányozzuk a természetet. Nem egyéb ez mint az isteni kinyilatkoztatás maga s valóban „közelebb áll Istenéhez a ki a természettel, mint az a ki az emberekkel jő mindennapi érintkezésbe.“ Bölcs tanitó az, sajnos hogy kevesen figyelnek reá „mert sokan csak a hang nyelvét értik, pedig az alak, a szin, a a fény is beszél s csak ez a nyelv az ami soha sem hazudik. E nyelvnek zenéjét nem hallani hanem érteni kell.“ Kezdjük a szemlélődést mindj irt itt benn a város falai között! „Hogyan, — hát volna itt számunkra valami megfigyelni való dolog?“ De vau ám! — Vagy nem figyelemre méltók-e mindjárt ezek az élettelen kövek, ezek a hideg természeti testek, a melyek télben úgy mint nyárban esőben és sárban, porban és hóban kényelmes kövezetül szolgálnak; épületünk falaiban pedig, hajlékot nvrt'nik s megvédenék a mostoha idők viszontagságaitól. — Es mi ezek fejében, jóformán még névről sem ismerjük a természetnek ezen kihaló, mostoha gyermekeit. 1*
