Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1881
6 nagy, mint ég a fold felett; Vághársák öcséd és ügyfeled, ki általad tétetett az örmények királyává, a legnagyobb alázattal kivánja, hogy élj boldogul! Mivel tőled azt a parancsot kaptam, hogy vitézség- és bölcseségre törekedjem, én figyelmeztetésed ellenére hanyagul soha sem cselekedtem, hanem ügyelettel gondoskodtam mindenről — a mennyit észtehetségem- és képességemnél fogva elkövethettem. Es mivel most a királyság gondoskodásod következtében jól el van rendezve, elhatároztam magamat kikutatni azt, hogy kik uralkodtak előttem Örményországban és honnan származnak a fejedelemségek, melyek most léteznek. Mert itt sem a volt törvény, sem a templomok tisztelete nem ismeretes; még azt se tudjuk, hogy az ország fejedelmei közül ki az első és ki az utolsó; ezeken kivül még sok egyéb rendetlen és zavaros, minek különben rendesnek kellene lenni. Azért kérem felségedet, nyittasd fel a királyi levéltárt azon férfiú előtt, ki dicső fenségedhez megy, hogy öcséd és fiad vágyakodásának tárgyát megtalálván, hozza el a bizonyost mielőbb. Tudom, hogy kedvtelésem, mely akaratod szives teljesitéséből ered (örményül: gámágádá- ruthiun) neked nagy örömet szerez. Udvözlégy hős! lakásodban az istenek között. ’) Ársák a küldöttet szívesen fogadta és készségesen megengedte, hogy az a niuivei könyvkincs között kutathasson. Es a történetbuvár nem fáradozott hiában; mert szorgalmas munkáját szép siker követte. Ugyanis Már Ibász e levéltárban következő szavakkal kezdődő kéziratot talált: „Ez a könyv, mely chald nyelvből görögre fordittatott, az ősök eredetét és az elődök történetét foglalja magában.“ Ebből kiszedett az iró mindent, mi az örmény nemzet történelmére vonatkozott. Már Ibász a régi eseményeket elég kimerítően tárgyalja; bő tollal ir Cyrus kortársa-, nagy Tigránról, ki Ásdáhág (Aszíyagesz) felett fényes győzelmet vívott. Azután szavát Nagy Sándorig megrövidíti, végre az utolsó assyr birodalom megsemmisülése után, ') Chorenei Mózes, Örményország történetei, könyv, 8. fejezet.
