Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

30

földtől, mint azon legszebb országtól, melyet a szelid Jézus drága vérével szerzett minden nemzet számára. . . .

A kiköltözött hazátlanok sok helyütt szives fogadtatásban részesültek; ellenben a Moldovában letelepedett és kiáll- hatatlan szenvedésekkel sujtolt őseink szomorú ajkai gyakran hangoztatták a költő ezen panaszos szavait: „Idegen föld, idegen szív“. Eleink az új hazában a remélt békés, csendes napok helyett új üldözéssel találkoztak; mert valamint a fejedelem, úgy a nép előtt is nyelvűk, szertartásuk, szokásaik és más intézményeik miatt nem csak a folytonos üldözés tárgyai voltak, hanem azok még büntetés- és kínzással is törekedtek őket szokásaiktól megfosztani és reájok görög szokást erőszakolni.

De apáink ezen alkalommal is szívesebben váltak meg javaik-, mint szertartásuktól; azért 1672-ben I. Apafű Mihály fejedelem alatt, kinek jóakaratát már ismerték és a ki őket nem egy ízben hítta volt be országába — bejöttek Erdélybe. A bölcs fejedelem, ki korán átlátta azt, hogy a „szorgalmas“ örményekben országának, a török pusztítás következtében úgy-is nagyon meggyérült lakossága nemcsak hasznos, de sőt szükséges elemet nyert, eleink beköltözése után nem sokára (1680, oct. 26.) a következő pártfogoló iratot adta ki: „Michael Apaffi Dei Gratia Princeps Transsylvaniáé, Partium Régni Hungáriáé Dominus et. c. Becsületes híveinknek azért való instantiajokat kegyelmesen tekintvén Thorda Vármegyében Petele nevű Falúnkban szállást tartó kereskedő Örményeknek részekről kegyelmesen animáltunk arra, hogy Birodalmunkban mindenütt, minden városokban, falúkban és akármely helyeken is minden sokadalmakban és vásárokon szabados kereskedésük lehessen, magok mesterségekkel készített bőrnemü és egyébbféle áru marhájokkal minden megbántodások nélkül kereskedhessenek, úgy mind