Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

ellenségek incselekedései ellen védte meg, más részről az elődei idejében keletkezett zavaroknak is véget vetett. — A tiz éves Y. Leó idejében [1320—1342] a nyomorteljes harcok lángja, mely Ciliciának alakját megváltoztatta és a pusztulásnak kezdetét jelezte, — újra felgyuladt. Názár Me- likh szultán, látván az Örményország belsejében dúló egyenetlenséget és a fejedelmek meg a király között uralkodó ellenségeskedést, — az alkalmat kedvezőnek találta az ország elfoglalására.

A dolog megkönnyebbítése czéljából legelsőben a tatárok- és turkománokkal lépett szövetségre. Az első támadó volt Timurthás, a tatárok vezére, ki 30.000 lóvassal Ciliciába nyomult és 25 napig rabolva folytonosan pusztított. A kézre került emberek, férfiak és nők kegyetlenül megölettek, a védtelen városok bevétettek és felégettettek, a rétek, szántóföldek letaroltattak, minden állat zsákmányul szolgált és ezren meg ezren foglyokká téttettek. ... A tatárok elvonulása után Áramán az ő turkománjaival rombolta el és semmisittette meg azt, a mi megelőzőitől megmaradt. Ezen csapás elvonulása után az egyptomi szultán serege ejtett Gilicia testén halálos sebet.

Leó XXII. János pápától kért segélyt. A Szent Atya az összes keresztényekhez egy „breve“-t (bulla pontificis) küldött, melyben Örményország nyomorát élénk színekkel festve, azokat felszólítja hogy a saracenek ellen fogjanak fegyvert; Leónak pedig a háború költségeinek fedezésére 30.000 darab aranyat küldött [Lásd Cshákédsán, Örmények történelme, V. könyv, 15. fejezet]. A pápának segélytörekvése nem volt egészen eredménytelen; mert nem sokára azután a szultán Leóval kibékült; de az óhajtott béke csak rövid tartamú volt- Názár Melikh Leót arra kényszerítette, hogy az