Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879
20 — ment nőül. Midőn Fülöp a börtönben meghalt (1225), Zabéi I. Hiéthum-mal lépett házassági frigyre, ki a trónra lépve (1226—1270) helyes intézkedéseivel II. Leónak méltó utóda lett. A tatárok régi Örményországban történt berohanásuk és az ikoniumi szultán legyőzetése után Cilicia felé közeledtek. Hiéthum Mánkoh Khánhoz menve, vele a szeretet és barátság kötelékével egyesült. Kétségtelen, hogy Hiéthumhoz az ikoniumi szultánt a barátság kapcsa fűzte, a mit bizonyossá tesz Hiethum pénzének egyik — a királyt lóvon ülve ábrázoló — oldalán lévő következő felirás: „Hiéthum az örmények királya“ (Hiéthum thákávor Hájoc.) A pénz másik oldalának ez a felirása: (Arabul) „Asz szultán ul azim Gájász eddunia veddin Khejchüszrevben Khejkobár. (Magyarul: Nagy úr, a világ és vallás oltalmazója Khejchuszrev, Khejkobádáh fia); ezen lap körzetében ez áll: Zurebá bi Szisz szene erbáim ve szettimaje; (magyarul) „Veretett Szisz-ben, hatszáznegyvenedik esztendőben.“ Erre Hiéthum, a Ciliciára rohant Ázeddin szultánt győzte le — és a tatárokkal egyesülve, abban járt, hogy Jeruzsálemet a saracenek kezéből kiszabadítsa. De midőn Mánelmehetett volna; melyből a lett, hogy az örmény királyságtól örökre elmaradt. Ugyanis mihelyt Leó halálát meghalotta János a Jeruzsálemi király: a több Kereszteshadakat Egyptomba hagyta, maga pedig seregével visszarepült Örményországba, annak ezen a juson való elfoglalására; hogy az ő felesége a meghalt Leó leánya volt. Talán csak azért, hogy az időt huzzák-vonják, abba kötöttek az örmény Főrendek, hogy Jánosnak mind addig által nem adhatják, míg feleségét, Leó leányát vele nem látandják. Visszament hát János király feleségéért Zsidóországba, a ki akkor Ptolomais (Akkó vagy Akre) városában mulatott; de felesége örvével Örmény- országot csakugyan nem foglalhatta; mert azzal civodásba esett, hogy azt halálra verte; és így mind felesége, mind Örményország nélkül ellett, Kaposabb árva volt mind Örményországa, mind Leó
